Kényszerpihenő

Sziasztok!

Szeptember másodika lévén valószínűleg már mindenki visszakényszerült az iskolájába, vagy éppen most kezdett egy új helyen, esetleg nyolcadikos vagy végzős. Mindenkinek sok szerencsét kívánok erre a tanévre, kinek ezért, kinek azért, de most nem ezért vagyok itt.

Igazából nem szükséges ódákat zengenem, a cím alapján már mindenki rájött, mit szeretnék: meghatározatlan időre abbahagyom a blogolást. Mivel a NLIL-re én írtam a részeket, meg eleve ez az a blogom, ahol a legnagyobb a nézettség, így úgy gondoltam, hogy itt fogom bejelenteni, a többi blogomon meg majd csak linkelem a bejegyzést. Nem csak köcsög, még lusta is vagyok, mi?

Nem szeretnék sajnálkozni, mert nem hiszem, hogy lenne értelme. Hoztam egy döntést, amivel lehet, hogy sokaknak csalódást okozok, de meg kell értenetek, hogy nekem is van életem. Tudom, tipikus klisé, agyonhasznált indok, meg ugyan már, miért is ne lehetne megoldani suli mellett az írást?! Én személy szerint fél hatkor kelek, ezután vár rám egy buszozás, egy jó kis gyaloglás a suliig, ahonnan örülök, ha háromkor szabadulok, majd ismét gyaloglás, buszozás, négy-fél öt felé jó, ha neki tudok állni a tanulásnak, s mivel nagy a követelmény az iskolában, legalább két órát kell a könyvek felett görnyednem. Ha úgy számoljuk, hogy négykor nekiállok tanulni, akkor is hat óránál tartunk, mire végzek. Oké, mondjuk hétig lenne időm írni; de akkor vegyük ehhez hozzá azt, hogy aludtam körülbelül öt-hat órát, tanultam, figyeltem, szellemileg és fizikailag is - a mindennapos testnevelésnek köszönhetően - kimerültem, és még csak nem is ettem vacsorát vagy zuhanyoztam le. Megoldhatónak tűnik? Nem túlzottan.

Értsétek meg, ha nem kéne, nem hagynám abba. Imádok írni, imádlak titeket, de egyszerűen nem megy. Áldozatokat kell hoznunk az életben, más, számunkra talán egyáltalán nem fontos dolgok miatt. 

Gondolom mindannyian tisztában voltatok azzal, hogy ez egyszer bekövetkezik. Én is tudtam, hogy nem sokáig fog menni, de reméltem, minél tovább ki tudom húzni. Hát, így alakult.

Köszönjük a sok támogatást, a kommenteket, a pipákat, és a feliratkozásokat. Imádlak titeket! <3

U.i.: ha igény van rá, feltöltöm a NLIL dokumentumot, amiben benne van a kész nyolcadik rész, és az elkezdett kilencedik. Csak hogy addig, amíg nem jelentkezünk, legyen mit olvasnotok.

Áldás, békesség.

Lily Jade Smith.xX

Dark paródia - avagy továbbra sem állunk meg

Üdvözlök mindenkit!

A szavazás lezárult, az eredmény pedig elég egyértelműen mutatja, hogy kíváncsiak vagytok, mit sikerült alkotnom. Ismét.

A New Life In London*-* már lassan egy éves, és ha így haladunk, a "szülinapunkig" talán be is sikerül fejeznem. Durva, nem?

Ez egy kis rizsa, ami senkit nem érdekel, de tudjátok, kell ez ide, hogy ne tűnjön üresnek a bejegyzés addig, amíg nem mellékelem a fejlécet és a prológust.

Figyelmeztetek mindenkit, az új paródia tényleg teljes egészében más, mint a mostani, csalódásért felelősséget nem vállalok. 
Várom a véleményeiteket, elég egy Tetszik, Nem tetszik pipát nyomi, és máris boldogak leszünk.

Készen álltok?

Biztos?
Akkor csapassuk...

NLIL - 7. rész | Rendőrvú

Sziasztok!

Nem igazán szeretném szaporítani a szót, remélem, tetszeni fog nektek az új rész (jelzem, hajnali kettőig dolgoztam vele annak ellenére, hogy háromnegyed háromkor már kelnem kellett, szóval ha nem tetszik, akkor se szólhattok egy szót se!)

Jó olvasást kívánok, igyekszem a következővel.

Lily J. S. & Aria.

*Jessica Mellékszereplővagyokdenekemiskijáregyrész szemszöge*

Miután Zayn lelépett, végre előrángathattam a szekrényben rejtegetett Mohamedet és közölhettem vele, mennyire szeretem, egyedül maradtam, és a telefonomat kezdtem nyomkodni. Lentről hallottam, hogy Harry és Sarah valami filmet néznek éppen, ezért nem akartam lemenni és megzavarni az együttlétüket. Most békültek ki, szükségük van egy kis magányra.

Szóval csak a szörföztem a neten. Én meg úsztam a könyvemen. És találtam egy cikket, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Arról szólt, hogy Zayn-nek barátnője van, s láss csodát, én voltam ott! Olyan felemelő érzés volt végre a saját képemet látni egy ilyen cikken belül, s nem valami random csajt! Úgy éreztem, hogy én vagyok a királynő, hogy kijár nekem a tisztelet, és mindenki hajlongani fog nagyságom előtt, amiért Zayn Malik jobbján állok! Öhm, ez egy kicsit abszurd, kedves Jessica.

Fel is hívtam a szerelmemet, bepötyögtem a számát – mert igen, fejből tudom –, és mikor felvette, olyan édes párbeszédekbe kezdtünk, hogy el lehetett volna süllyedni a nyáltengerben!

– Babócám, te kis árva, ha kicsivel szebb lennél, még kekszet is kapnál! – jegyezte meg Zayn nyájas hangon, én pedig pillogva kerestem a bogarat, ami lecsaptam, a plafonon.

– Jaj, egyetlen gyönyörű, önimádó Zayn-em, tudtad, hogy fent vagyunk az interneten?

Kínos csend. Tökéletesen megformázza azt a filmben lévő jelenetet, mikor valami nagyon hatásvadász zenét vágnak be, hogy kifejezzék a másik meglepődését.

– Hogy mi? – Zayn lesápadt, a két arab fiatalember extrém módba váltott, s szélsebesen kezdte el legyezni a levegő után kapkodó Malik-ot, nehogy az elájuljon hatalmas meglepetésében. – Rosszat írtak rólam? Vagyis… rólunk?

– Mi? – nevettem fel hitetlenül. – Dehogyis, az egész emberiség minket ünnepel! – legfeljebb egy párhuzamos univerzumban.

– Ó, akkor jó. Nehogy lehúzd a hírnevemet! Hidd el, rich bitch, enné jobban már nem tudja.

Teljesen kiakadtam. Hogy lehet valaki annyira öntelt, hogy folyton csak magával foglalkozik? Ez undorító! Szívi, Maliknak pont te kellesz a legkevésbé. Elvan ő egyedül is. Ott a tükör meg a jobb keze.

– Hívj fel, ha már nem vagy ennyire nagyképű – csaptam le a telefont diadalittasan, de közben mégis szomorúan :'((( Zayn eközben ujjongani kezdett otthon, pezsgőt bontottak a srácokkal, Louis pedig SMS-t írt Harry-nek, hogy minél előbb rázza le a csajt, mert grillezni akarnak.

– SARAH! – üvöltöttem fel bőgés közben, a vállaim meg-meg rándultak, az orrom folyt, a könnyek végigszántották az alapozótól és púdertől felismerhetetlenné vált arcom. Nem érdekelt, hogy a húszezer forintos Topshop pólómra csordulnak fájdalmam jelei, de még az sem, hogy a Louis Vuitton táskám a bunkó, paraszt, nagyképű Zayn-nél maradt, mert tudtam, hogy lesz másik. A legjobban az fájt, hogy a szerelmem nem törődik velem. Azta, de rossz lehet neked, hogy mindent megkapsz, csak egy pasit nem. Zayn helyében én futva menekülnék tőled.

Sarah olyan gyorsan futott fel, hogy szinte orra bukott a lépcsőn; hallottam, ahogy feljajdult. De aztán kicsapta az ajtót, mintha valami szupersztár lenne, a nyakamba ugrott, és vigasztalni kezdett. A végére már együtt bőgtünk, mert kiderült, hogy Harry odalent nem akarta megsütni a szomszédtól kapott krumplit (?????!?!?!?!?!?!?!?!). Ez a zárójeles valami nagyon kellett ide. Hölgyeim és uraim, Szent Maunikasó Gimi.

Végül Harry lecsalogatott minket, összepakoltuk a fürdőruhánkat, és elmentünk a strandra.

Harry vezetett, nagyon koncentrált, mert a nyelve hol jobb, hol baloldalon lógott ki a szájából, hunyorgott, és figyelte az utat.

– Harry, valami probléma van? – vonta fel a szemöldökét Sarah teljesen megijedve. Féltette a barátja egészségi állapotát. Ember, mellettetek csoda, ha nem kap epilepsziás rohamot.

– Nem, nincs – rántotta meg a vállát. – Csak félek, mert nincs nálam jogsi.

Ahogy kimondta, egy rendőr vijjogni kezdett, félreállíttatott minket, és Hazza iratait követelte. Bajsza volt, lehetett vagy százhúsz kiló, és olyan morcosan nézett, hogy azt hittem, meghalok. Kár, hogy csak azt hitted.

Harry sírni kezdett. Szerintem nem is a jogosítvány miatt, inkább a két mellette ülő nőszemélytől lett ennyire labilis érzelmileg.

– Uram, kérem… ma átjött hozzánk Isten a szomszéd, krumplit hozott, ezért a jogsimat leraktam valahová, és elfelejtettem elhozni de nem büntethet meg! Én vagyok Harry Styles!!4!!4!NÉGY! – könyörgött Harry kiskutya szemekkel. Igazán hatásos, ezek után nem csak bírságot kapsz, de még a dutyiba is elmehetsz egy wellnesshétvégére.

– Te vagy az a srác a One Direction-ből?! – lepődött meg a rendőr. Elkerekedtek a szemei és boldogan nézett Harry-re.

– Én! – avanzsált Harry gorillává; a mellkasát kezdte ütögetni.

– Csúcs! Akkor te dupla annyit fizethetsz, egyszerűen röhejes, amit csináltok! – firkantotta le a rendőr a bírságot a lapra, majd Harry képébe nyomta. Azt hiszem, meg is van a kedvenc szereplőm. Hajrá, bajszos úr!

Harrry a számot látva elájult, Sarah próbálta élesztgetni, de ebből az lett, hogy a srác totál kiütődött. Ott maradtunk, egyedül, a semmi közepén igazából három utcával odább a lakásotoktól, de maradjatok csak ebben a hitben. Tudtam, hogy közeledik a vég. Sarah-val riadtan egymásra néztünk, és sírni kezdtünk. MENTSETEK KI INNEN!!!!!!! :(((((((

Ki kellett eszelnünk valamit. Haza kellett jutnunk!!

Hogy hazajut-e Sarah és Jessica, az a következő részben kiderül!!!!!

Új design + szavazás

Háló, háló, pókháló!

Esküszöm, egyre jobb köszönéseket találok ki, valami hihetetlen. 

Első kérdésem az lenne, hogy tetszik az új design? Kezdtem unni a kéket, meg ki szerettem volna próbálni az új szerkesztőt, személy szerint nekem bejön, remélem nektek is.

A szavazásról pedig annyit, hogy nem tudom, érdekelne-e titeket egyáltalán a Dark paródia, ugyanis azt teljesen máshogy írom - igen, már elkezdtem -, mint ezt. Nincsenek áthúzott mondatok, csak tömény szarkazmus, az írásból pedig süt, hogy nem gondolom komolyan. Izé, Lily, azt hiszem jól elvetted az emberek kedvét az olvasástól.

A szavazás pedig arról szólna, hogy osszam-e meg a fejlécet - értelemszerűen a címet is -, és egy kis részletet a történetből? Mert ha így tennék, akkor meghallgatnám a véleményeteket is, hogy min javítsak, mi legyen másként etc, etc.

Na ez majd kiderül. Érdeklődve várom, ti mit gondoltok.

Az új rész pedig hamarosan érkezik.

Lily J. S.xX

NLIL - 6. rész | Békülés

Sziasztok, mosolygombóckák!

Megérkezett a hatodik rész, remélem elnyeri a tetszéseteket, én tényleg igyekeztem... 

Mellesleg, már rendesen benne vagyunk a nyárban, remélem élvezitek ti is, nem csak mi. Minden jót nektek, ússzatok sokat, csináljatok emlékeket, és ami a legfontosabb, legyetek boldogok! Na és persze olvassatok New Life In London *-*-t. Meg mást is.

A részhez pedig jó olvasást kívánunk.

Lily és Aria H. xX

*Sarah Ájmisszmájbojfrend szemszöge*

Harry egész este hívogatott (úgy hogy "gyere ki galambom", de mivel köztudottan palotapincsi vagy, nem reagáltál, igaz?), legalább nyolcszáz üzenetet hagyott a hangpostámon, majd mikor már meguntam, hogy folyton rezeg a telefonom (pedig tudtad volna használni... ébresztőnek), kikapcsoltam és még az akkumulátort is kivettem belőle. Így legalább biztos lehettem abban, hogy nem kapcsolom majd vissza.

Persze mondhattam volna, hogy nekem kell elnézést kérnem, végtére is, én mondtam azt, hogy Nathan cuki a The Wantedből - pedig csak vicceltem. De nem. Mert Harry nem viselkedhetett volna így velem!! Velem senki nem viselkedhet így!!! Mint egy kutyával? Így járnak a palotapincsik, szívi.

Szóval megtettem azt, amit meg kellett tennem. És tényleg, senki nem állíthatott meg a dologban! Igen. Tudom, szörnyű, de megtettem. Majdnem elsírtam magam, mikor............................................................................................................................................................................. (csillagok háborúja helyett most már bolhacsaláddal állt elő a mi kedves drámakirálynőnk) MEGVÁLTOZTATTAM AZ ÁLLAPOTOMAT EGYEDÜLÁLLÓRA. Igen, képes voltam megtenni. Minő borzalom. Harry szerintem pezsgőt bontott örömében.

***

– Úr isten, Sarah, te szórakozol velem? – rontott be a szobába Jess idegesen, rángó szemekkel, majd lehuppant mellém, miután elsöpörte maga mellől a zsebkendő hegyet. – Egyedülálló? Ennyire komoly a dolog?!

– Utálom Harry-t! – tört ki belőlem egy újabb zokogó roham. – Miért laknak itt mellettünk? Miért jöttünk össze? Miért ilyen nehéz ez a szerelem?! – ha őszinte akarok lenni a szerelem nem lehet nehéz, hiszen elvont fogalom. Viszont egy zongorának – amit szívem szerint rád dobnék – van súlya!

– Nem tudom, Sarah – sóhajtott fel Jess. – Ki fogtok békülni, ne aggódj.

– Kivettem a telefonomból az aksit – közöltem. Legközelebb, ha valaki azt mondja nekem, hogy össze fogok veszni valakivel, közlöm, hogy töltőn van a telefonom, mégis mit képzel magáról?!

– És?

– És?! Biztos vagy egy milliószor keresett!

– Akkor tedd vissza és hívd fel!

Két percembe telt mérlegelni a helyzetet. Te aztán nem vagy a gyorsaság híve. Végül is visszaraktam az aksit és tárcsáztam Harry-t.

Kicsöngött. Ami nem meglepő, tekintve, hogy ezt kell tennie a telefonnak. Harry pedig válaszolt.

Innentől pedig ment az így szeretlek, úgy szeretlek mantra, a végén már bőgve adtam a tudtára, hogy ő a mindenem, az orrom folyt, a számból csorgott a nyár, Jesse pedig egy pálmalevéllel legyezett, nehogy meghaljak, amire nagy volt az esély, tekintve, hogy csak úgy kapkodtam a levegőt.

Tíz perc elteltével csöngettek. Harry volt az. Odarohantam, feldagadt, piros szemekkel, könnyes arccal, kinyitottam az ajtót és a nyakába ugrottam. Romantikus. Az lett volna a kínos, ha mégsem Harry az, hanem mondjuk a postás. Levágtunk egy jó hosszú csókcsatát, amit végül a köhécselő Zayn zavart meg.

– Robitussin! – biccentettem vidáman mosolyogva.

– Menjetek szobára – forgatta a szemeit idegesen.

– Az lesz, Malik, az lesz – vicsorgott Harry. – Te mit keresel itt?

– Öhm... nem is tudom, talán a barátnőmet? – röhögött fel úgy, mintha Harry hülye lenne. Talán az is. Ilyen életbevágóan fontos információt elfelejteni!

El is száguldott mellettünk, mint egy forgószél, az orrát magasan felhúzva, tipikus „I'm a rich bitch” járással, majd felszaladt a lépcsőn, azt kiabálva, hogy: jövök, szerelmem! Harry-vel összenéztünk, majd megrántottuk a vállunkat. Nem volt hozzáfűzni valónk.

Csengettek. Ismét. Nem is tudtam, mit szólhatnék, hiszen nem terveztem házibulit rendezni. XDDDD Hahahahahahaha, hozom az ásd el magad szettet.

Mikor kinyitottam az ajtót, egy szakállas, hosszú hajú fickó nézett vissza rám, akinek zsák volt a kezében. NEM MEGMONDTAM? ÉN TUDTAM, ÚGY TUDTAM, HOGY ELJÖN ÉRTED ISTEN!

– Jó napot – köszönt mély hangon. – A szomszédból jöttem, hoztam egy kis krumplit. Üdv itt.

Vagy mégsem Isten az. Na mindegy, a remény hal meg utoljára.

– Ja, jó, kösz – rendeztem le könnyen és már ki is kaptam a kezéből a krumplit. – Viszlát! – csaptam rá az ajtót mosolyogva. Fő a kedvesség, nem? – Harry! Krumpli!

– Sarah! Ajtó! – mutatott maga mögé, mire én megforgattam a szemeimet, s egy puszit nyomtam az arcomra.

– Szeretlek, de idióta vagy – nevettem fel. Hazza tettetett morcossággal nézett rám, mire én lebiggyesztettem az ajkamat. – Naaaaaaa – nógattam. Beragadt az „a” betű, értem én.

Ezután elmentünk a nappaliba, hogy filmet nézzünk. Ezúttal nem horrort, de ha őszinte akarok lenni, akkor semmilyen filmet nem néztünk. Értsd: inkább a másikkal voltunk elfoglalva, nem azzal, hogy a képernyőt bámuljuk. De hát ilyen ez a szerelem! Megbolondítja az embert. Te előtte is az voltál, engem nem tudsz megvezetni!

Ezután megszólalt Harry telefonja, szóval kénytelen volt felvenni. Louis volt az, arról érdeklődött, hogy a göndörke mikor óhajtja visszatolni a seggét. Harry erre azt válaszolta, hogy azt még nem tudja, majd letette. A vállára hajtottam a fejemet, s élveztem, hogy kibékültünk.

Nemsokára leszaladt a lépcsőn Malik, szexin beletúrt a hajába, majd a tükör elé állt, megigazította az ingét, elköszönt tőlünk és már ment is. Ki tudja, mi történt odafent...

Harry megcsókolt.

– Szeretlek! – közölte, miután elhúzódott tőlem. *-* :$$

– Én is téged!!! – feleltem. Nagyon boldog voltam.

#off - Hamarosan új rész + néhány fontos infó

Hellosziaszevasz, nyitvavanaterasz!

vagyis...

Sziasztok drága mosolygombóckáink! Nemsokára érkezünk az új résszel, s ha már úgyis nagyon nyár van, gondoltam, kicsit megszaporázom az írást. Aha, ja, ezt terveztem, de kinek kell középfokú nyelvvizsgára készülnie ahelyett, hogy élvezné a nyarat? Alap, hogy nekem. Ennek ellenére próbálom úgy tervezni a dolgaimat, hogy legalább egy részt tudjak hozni egy héten.

De amit mindenképpen el szerettem volna mondani.

NEM FOGJUK 25656546 RÉSZEN KERESZTÜL HÚZNI A TÖRTÉNETET! Értsd: nem írok meg még egy sablon One Direction fanficet, ami több száz részes. Maximum húsz rész lesz, de az tényleg a legeslegeslegfelsőbb határ. S hogy ezt miért mondom? El akarlak titeket szomorítani talán azzal, hogy nemsokára vége és nem lesz min röhögni? Nem. Épp ellenkezőleg. Mit szólnátok, ha a New Life In London után valami mással állnánk elő?

Emlékeztek, mikor minden második blog Dark volt? Igen, én is. Nos, én eleve rosszul voltam az összes ilyen kaliberű történettől - még mindig -, gondolom nem vagyok vele egyedül... Kezditek érteni, mire akarok kilyukadni? Nem? Arra, hogy miután vége a NLIL-nek, Dark stílusú blogok paródiájával folytatjuk. Persze ez még nem száz, hiszen ha titeket más érdekelne, akkor egyértelműen az lesz. Nyugodtan írjátok meg, minek örülnétek a legjobban!

Lényeg a lényeg: nemsokára új rész, és ha vége is a blognak, akkor sincs teljesen vége. Ezt jól megaszondtad, Lily, jár a keksz. 

Ölel titeket Lily és Aria xX

NLIL - 5. rész | Veszekedés

 Drága mosolygombóckáink!

Igen, meghoztuk az új részt, nem, megint nem lett világmegváltó, és igen, ismét ilyen rövid. Esik a színvonalunk, kezdem úgy érezni, fogynak a poénok, s bunkóság nélkül már nem tudom bemutatni, mennyire szörnyűek az ilyen történetek... de azért próbálkoztam.

Remélem tetszeni fogok s nem okozok akkora csalódást. 

Jó olvasást, drágaságok.

Ja és: 10 komment és 20 tetszik után kövi!!!4!4!4!!

Just kidding.

Lily J. S. & Aria H.

*Sarah lassanStylesdemégcsakSmith szemszöge*

Az idő nagyon-nagyon-nagyon gyorsan telt, Harry-vel minden óra egy percnek minősült. Hideg időben a szerelem fűtött, élveztem minden egyes pillanatot, amit a szerelmemmel, Harry-vel tölthettem. Minden nap együtt voltunk, hol kicsit közelebb egymáshoz, hol megtartva a tisztes, egy méter távolságot. Holdkóros állapotban voltam mondhatni, mert észre sem vettem, hogy letelt egy hónap. Egy csodás hónap.

És aztán jött a fekete leves. Csak nem főztél?

Egyik nap, mikor éppen egy kis elemózsiát vittem át a srácoknak mint Piroska a nagymamának, kérlek, hatalmas veszekedés volt. 

- Zayn, te karó, te kis álszent, te... te mindenek okozója! - üvöltötte Harry nagyon átszellemülve, mintha legalább Rómeót játszotta volna a színpadon. Hát, drámának mondható volt a jelenet, de minőséginek, mint a Rómeó és Júlia, aligha.

- Harry, te pulikutya, hogy merészelsz így beszélni velem?! - reagált Zayn egy kedves... kérdéssel? Vagy felkiáltással? Ki tudja, Malik meg a színészkedés egyenlő a nullával. Legalább hangja az van. 

- Mi folyik itt? - kérdeztem teljesen meghökkenve, kiejtve a kezemből a kosarat. Az éppen civakodó srácok felém fordultak, és egyszerre kiáltottak fel.

- A Temze! 

Ha-ha, nagyon nevetséges, mondhatom.
- Olyan fapofa vagy, Malik! - forgatta a szemeit Harry. Ekkor már a többi tag is beszállt, s egy irányba kiabáltak: a gyenge láncszem, azaz Zayn felé.
- Ne legyél már ilyen befásult! - kiáltotta Louis.
- Folyton le vagy lombozódva!
- Te faragatlan tuskó!
- Nálad gallyasabb aljasabb embert nem láttam még!
- Nehéz fába vágtad a fejszéd, Malik! - nézett Harry szúrósan Zayn-re. Nem tudtam eldönteni, hogy csendben lépjek-e le, vagy hívjam az elmegyógyintézetet.
- Mind elmehettek a faszba!
- Srácok, hé, hé, fejezzétek be! - próbáltam csitítani őket. Szerintem sikerült. - Nem látjátok a fától az erdőt! - próbáltam meg bevetni én is egy fás poént, de mikor mindannyian olyan fejjel néztek rám, mintha legalább Ariana Grande állt volna neki hörögni a színpadon egy We Came As Romans dalt, elment a kedvem az élettől is. Szóval lebiggyesztettem az ajkaimat, és inkább csendben maradtam.
- Te hallod, kivágom a csajodat! - nézett Louis Harry-re elszántan.
- Addig élsz - meredt Harry villámokat szóró tekintettel Tomlinson-ra. Majd odajött hozzám, magához húzott, s legalább tíz percen keresztül próbálkozott azzal, hogy ledugja a nyelvét a torkomon. Olyan romantikus egy fiú! *-* :$$$ Valószínűleg a pénztárcájába tekintett, s most már a pupillája helyén is dollárjelek vannak.
Harry-vel enyelegtünk egy sort, majd mikor már mindenki sikeresen visszaokádta az ebédjét, fogtuk magunkat, s leültünk a kanapéra.
- Nézzünk horrort! - ajánlotta fel Malik, aki végül is csak-csak megbékélt az őt kóstolgató fiúkkal. Vagy csak a fiúk szerint nem volt túl ízletes. Badum tsss, hölgyeim és uraim, az év poénja, tíz Oscarra is jelölték!
- De attól kidőlsz, mint a The Wanted kertjében az almafa!
- Miért pont The Wanted? - kérdeztem ártatlanul pillogva, Harry karjai közt feküdve.
- Mert a The Wanted az szar. Nem véletlenül körözik őket. Büntetendő ennyire rossznak lenni - magyarázta Louis egyszerűen, mintha csak az időjárást közölte volna éppen.
- Miért? Szerintem Nathan aranyos - próbálkoztam halkan, mire mindannyian felém fordultak "hogy volt merszed?" arccal. Harry még a kezét is levette rólam.
- Jobb, ha most elmész. Aki nincs velünk, az ellenünk van - idézett Harry Kádár Jánostól, majd körbeálltak, mint a kommandósok újabban már nem csak énekelnek? és szó szerint kikergettek a házból. Sírva mentem haza, otthon kibőgtem Jess-nek minden bánatomat, a lány a hajamat simogatta mert ha Harry a pulikutya, akkor te vagy a palotapincsi.
- Harry egy tapló! - vonta le a következtetést végül.
- De én.... én... szeretem!!! :'((
Jess rám hagyta a dolgot, majd benyomott egy kis One Direction-t, amitől még jobban sírni kezdtem. Ez így ment egészen addig, míg Jess ott nem hagyott, mondván "megy Zayn-hez". Ez aztán a barátnő, mondhatom. Én se maradnék veled. Nálad még egy főbe lövés is jobb. 
Rezgett egyet a telefonom. SMS-em érkezett Harrycica:$$*-*<333-tól eddig még pulikutya volt. "Ne haragudj én édes puszedlim, mályvacukrom, kis vakarcsom! Call me maybe?"
Erre vissza írtam neki ezt: hAGYJ BÉKÉN!!!!! Tyűha, jó a dumád, ki az edződ?
Győztesnek éreztem magam. Haragudtam rá, nagyon!

Shotgun - mert néha nálunk is betelik az a bizonyos pohár

Cukkerbogyókáink, sziasztok!

Noha ezt a bejegyzést nem gunyoros hangvételűre terveztem, gondoltam, a hosszas kiakadásom és idegrángásom előtt megérdemeltek egy emberi megszólítást, szóval... csapjunk a lecsóba.

Bloggerina és blogolvasó lévén tagja vagyok különböző csoportoknak, melyekben ehhez a témához kapcsolódó dolgokat találunk. S mivel ezek arra valók, hogy az emberek megosszák saját történetüket, értelemszerűen akarva-akaratlanul is belefutunk pár - vagy inkább rengeteg - nekünk nem tetsző blogba. Így volt ez vasárnap este is velem.

Csak, tudjátok, nem egy vérfarkasos történet volt, amitől herótom van, nem, hanem egy újabb, paródiablognak csúfolt valami, nyolc helyesírási hiba per mondat átlaggal - akkor is, ha az a mondat csak két szóból állt - és érthetetlen okból KOMMENTEKKEL ÉS FELIRATKOZÓKKAL! Ilyenkor mondom, hogy inkább kötél meg almafa, minthogy még egyszer ilyen helynek akár eggyel is növeljem a megtekintésének számát.

Nekem nincs gondom. Tényleg, mindenki azt csinál amit akar. De ez más sok(k) és pofátlanság, hogy egy ilyen blogra előbb rákattintanak, mint egy rendesre. Nem, itt nem a miénkre célzok első sorban, hanem akárkinek az értékes alkotására. Mert ez undorító. Én elhiszem, hogy ,,,,,,vicces""" akart lenni az író, abban sem kételkedem, hogy talán igazából tud írni, de ez övön aluli. Ezzel meggyalázza a magyar nyelvet. Tudjátok mit? MÉG CSAK NEM IS VICCES! Élvezhetetlen. Egyenesen szörnyű.

Féltékeny se vagyok, mielőtt még valaki erre asszociálna a kirohanásomból. Tudom, mit tettem le az asztalra, tudom, mennyit dolgozok egy részen, tudom, hogy mire vagyok képes. És az nem ragad le ezen az "egéssz esthe eggy kecskhével bazstam. lyó wolt :$$$" szinten. Csak az, hogy a mi, - nem győzöm hangsúlyozni, szerintem - értelmes paródiablogunk után ilyenekkel állnak elő, az nagyon-nagyon nem. Tudom, hogy nem miattunk van, és az a poén, hogy még ez előtt a nagyon nagy hullám előtt egy-két éve volt egy A fák suttogása nevű borzadály, amin már akkor is kiakadtam, de akkor még senkit nem érdekelt. Hála égnek. De most úgy látom, ilyenre van igény. És kezd elmenni a kedvem attól, hogy dolgozzak a részen, éjt-nappallá téve keressek vicces poénokat, (Na jó, viccelek, zsigerből jön.) amikor valaki öt perc alatt összedob egy ilyen szart valamit, és mindenki dől a röhögéstől, meg hogy ez így jó, úgy jó, de jó nekünk, olcsóbb lesz a kenyér, juppí!

A lényeg, hogy kicsit kiakadtam, gondoltam, leírom, miért késik a rész, és ha már itt vagyok, elnézést, hogy ilyen régóta nem érkezett friss, de dolgozom rajta, és ha túltettem magam ezen a sokkon, akkor jelentkezek. Jelentkezünk.

Lily és Aria

 

NLIL - 4. rész | In relationship with...

Sziasztok cukkerbogyók!

Először is; sajnálom, hogy ilyen sok kihagyás után jelentkezem/jelentkezünk csak, s most is egy rövid, gyengére sikeredett résszel, de sajnos jobbat tényleg nem tudnék írni most - hiába érdemlitek a legjobbat. Felvételi időszak, jövő héten sorban megyek szóbelizni három egymást követő napon három különböző helyre angolból, s a suli miatt - annak ellenére, hogy nem is tanultam sokat - nem igazán jutott időm bármire is. Ezért is jelentkezünk csak most.

Ne haragudjatok ígérem, amint megvolt minden szóbeli, kárpótollak titeket egy sokkal eseménydúsabb és színvonalasabb résszel, de most már ideje volt valamit megosztani...

Jó olvasást!

*Sarah lőddmárlemagad Smith szemszöge*
Nagy nehezen sorra kerültünk a sok elmebeteg turista között, és felmutattuk az előre megvásárolt jegyünket. A pénztáros, körülbelül hetvenéves, alig álló tata biccentett, majd felengedett minket az óriáskerékre. Találkoztunk ott előtte néhány híres emberrel meg ki tudja, milyen pasikkal, akik közül az egyik rám kacsintott.

- Tikkelsz, baszadék? -  nézett rá Hazz amolyan mindjárt lelövöm arccal, majd inkább megcsóválta a fejét, vele együtt dús, pulikutyára hajazó hajkoronáját, mellyel akár egy L'Oréal reklámba is bekerülhetett volna. A cuki fiúka érdekesen meredt az őt fújtatva figyelő és morgó én megmondtam, hogy pulikutya Harry Styles-ra, de aztán inkább nem szólt semmit, csendben elandalgott, s hagyta, hadd érvényesüljön a mainstream fiúbandában nyivákoló srác a többi jelentéktelen ember között.

- Harry, ez mire volt jó? - kérdeztem tőle szomorúan. Nem értettem, miért volt ilyen ellenséges egy fiúval, aki csak rám kacsintott. :(( Most szegénynek teljesen összetörték a lelki világát. Minő borzalom.
- Nem volt szimpatikus.
Ráhagytam inkább.
Felszálltunk az óriáskerékre. Odafentről tökéletesen láttuk szinte az egész várost. *----* Szóval ja, élvezkedtünk ott a látványon, olyan Instagramra való volt. ((Csináltunk is pár képet és feltoltuk. Hihi:$$)) Éppen hátat fordítottam minden fülkében lévőnek, s úgy tettem, mint aki annyira lelkesedik a fényekért, hogy képes beléjük veszni, mikor valaki hátulról átölelt. Harry volt az.
- Hogy tetszik? - kérdezte halkan. A gyomrom görcsbe rándult, s azonnal megéreztem hónaljszagával keveredő borzalmas parfümjének  az illatát.
- Nagyon szép - feleltem, de persze igazából azt se tudtam, hogy ez most éppen  Liverpool vagy Manchester. Végül meg tudtam, egyik sem.
- Ennek örülök.

A városnézést követően visszamentünk a One Direction rezidenciába. Jess addig könyörgött Zayn-nek, míg az végül belement abba, hogy egy szobában aludjanak. Így hát én egyedül lettem volna :( Volna. De szerencsére Harry közölte, hogy van ott néhány patkány is felajánlotta, hogy átjön hozzám. Lehet erre nemet mondani? *-* Éppenséggel igen. Csak ez a Sárika olyan elvakult, hogy szemrebbenés nélkül helyesel. 
A göndörke át is cuccolt hozzám. Az ágyon feküdt addig, ameddig én gyorsan lezuhanyoztam és felvettem egy tőle kapott pólót.
- Hogy áll?:3
Harry végignézett rajtam. Kétszer. Háromszor. Négyszer. Örülünk, hogy tudsz számolni.
- Remekül, Sarah - azzal az ölébe húzott. Pironkodva fordítottam el a fejemet. - Sarah...
- Igen, Harry?
- Kérdezhetek valamit? - vonta fel a szemöldökét.
- Persze.
-Hány kiló vagy, ember? Leszel a barátnőm?
Én ott, abban a pillanatban meghaltam. Harry Styles azt szeretné, ha a barátnője lennék. Úr isten!!! Ez kész őrület!!
- Hogyne! Igen!!! - Harry pedig megcsókolt. Megdugni pedig azért nem dugott meg, mert óvszere nem volt, gyereket meg nem akart csinálni. Főleg nem egy ilyen... lénnyel.
A pulikutyi leoltotta a villanyt és ott feküdtünk egymás mellett az ágyban, szerelmetesen pislogva a semmibe, nem törődve azzal, hogy nem is ismerjük egymást. Milyen csodálatos dolog ez a szerelem, nem? :') Én a haját birizgáltam ő meg nyilván a sörényed, míg ő kedves hangon, halkan mesélt nekem az élményeiről. Igazából nem figyeltem arra, mit mondd, csak a hangját hallgattam :"D Megint ez a fránya kettőspontnagydé. Shotgun. Nem sok idő elteltével álomba merültem Harry karjaiban.

***************************************************************************************************************************** Mert könnyebb csillagok háborújával jelezni az idő múlását, mint leírni, hogy reggel van.

Mikor a szemeim kipattantak, Harry, vagyis a szerelmem már nem volt mellettem. Elszontyolodtam, mert hát mégis, milyen dolog csak úgy otthagyni valakit. Örülj, hogy nem kötözött ki. De végül túltettem magam a dolgon, kimásztam az ágyból és elindultam a konyhába.
- Jó reggelt - köszöntem az asztalnál éppen a kávéját szürcsölgető, roppant nyúzott Louis-nak. - Mizu?
- Neked is - mormogta. - Fáradt vagyok. Veled?
- Megváltoztathatom az állapotomat kapcsolatbanra! - lelkendeztem.
- He?
- Harry megkért, hogy legyek a barátnője - ugrottam a nyakába izgatottan.
- Ez rettenetes csodálatos!
Szegény Lewis olyan szintű sokkot kapott eme kijelentésem hallatán, hogy egész nap holdkórosként járt-kelt a házban. Biztosan féltékeny volt, amiért egy ilyen nagyszerű személyiségű és gyönyörű lány nem őt választotta. Mi más lehetett volna az oka ennek? Talán az, hogy rémeket látott. És előre sajnálta Harry-t.