2015. szeptember 2., szerda

Kényszerpihenő

Sziasztok!

Szeptember másodika lévén valószínűleg már mindenki visszakényszerült az iskolájába, vagy éppen most kezdett egy új helyen, esetleg nyolcadikos vagy végzős. Mindenkinek sok szerencsét kívánok erre a tanévre, kinek ezért, kinek azért, de most nem ezért vagyok itt.
Igazából nem szükséges ódákat zengenem, a cím alapján már mindenki rájött, mit szeretnék: meghatározatlan időre abbahagyom a blogolást. Mivel a NLIL-re én írtam a részeket, meg eleve ez az a blogom, ahol a legnagyobb a nézettség, így úgy gondoltam, hogy itt fogom bejelenteni, a többi blogomon meg majd csak linkelem a bejegyzést. Nem csak köcsög, még lusta is vagyok, mi?
Nem szeretnék sajnálkozni, mert nem hiszem, hogy lenne értelme. Hoztam egy döntést, amivel lehet, hogy sokaknak csalódást okozok, de meg kell értenetek, hogy nekem is van életem. Tudom, tipikus klisé, agyonhasznált indok, meg ugyan már, miért is ne lehetne megoldani suli mellett az írást?! Én személy szerint fél hatkor kelek, ezután vár rám egy buszozás, egy jó kis gyaloglás a suliig, ahonnan örülök, ha háromkor szabadulok, majd ismét gyaloglás, buszozás, négy-fél öt felé jó, ha neki tudok állni a tanulásnak, s mivel nagy a követelmény az iskolában, legalább két órát kell a könyvek felett görnyednem. Ha úgy számoljuk, hogy négykor nekiállok tanulni, akkor is hat óránál tartunk, mire végzek. Oké, mondjuk hétig lenne időm írni; de akkor vegyük ehhez hozzá azt, hogy aludtam körülbelül öt-hat órát, tanultam, figyeltem, szellemileg és fizikailag is - a mindennapos testnevelésnek köszönhetően - kimerültem, és még csak nem is ettem vacsorát vagy zuhanyoztam le. Megoldhatónak tűnik? Nem túlzottan.
Értsétek meg, ha nem kéne, nem hagynám abba. Imádok írni, imádlak titeket, de egyszerűen nem megy. Áldozatokat kell hoznunk az életben, más, számunkra talán egyáltalán nem fontos dolgok miatt. 
Gondolom mindannyian tisztában voltatok azzal, hogy ez egyszer bekövetkezik. Én is tudtam, hogy nem sokáig fog menni, de reméltem, minél tovább ki tudom húzni. Hát, így alakult.
Köszönjük a sok támogatást, a kommenteket, a pipákat, és a feliratkozásokat. Imádlak titeket! <3
U.i.: ha igény van rá, feltöltöm a NLIL dokumentumot, amiben benne van a kész nyolcadik rész, és az elkezdett kilencedik. Csak hogy addig, amíg nem jelentkezünk, legyen mit olvasnotok.
Áldás, békesség.

Lily Jade Smith.xX