NLIL - 7. rész | Rendőrvú

Sziasztok!

Nem igazán szeretném szaporítani a szót, remélem, tetszeni fog nektek az új rész (jelzem, hajnali kettőig dolgoztam vele annak ellenére, hogy háromnegyed háromkor már kelnem kellett, szóval ha nem tetszik, akkor se szólhattok egy szót se!)

Jó olvasást kívánok, igyekszem a következővel.

Lily J. S. & Aria.

*Jessica Mellékszereplővagyokdenekemiskijáregyrész szemszöge*

Miután Zayn lelépett, végre előrángathattam a szekrényben rejtegetett Mohamedet és közölhettem vele, mennyire szeretem, egyedül maradtam, és a telefonomat kezdtem nyomkodni. Lentről hallottam, hogy Harry és Sarah valami filmet néznek éppen, ezért nem akartam lemenni és megzavarni az együttlétüket. Most békültek ki, szükségük van egy kis magányra.

Szóval csak a szörföztem a neten. Én meg úsztam a könyvemen. És találtam egy cikket, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Arról szólt, hogy Zayn-nek barátnője van, s láss csodát, én voltam ott! Olyan felemelő érzés volt végre a saját képemet látni egy ilyen cikken belül, s nem valami random csajt! Úgy éreztem, hogy én vagyok a királynő, hogy kijár nekem a tisztelet, és mindenki hajlongani fog nagyságom előtt, amiért Zayn Malik jobbján állok! Öhm, ez egy kicsit abszurd, kedves Jessica.

Fel is hívtam a szerelmemet, bepötyögtem a számát – mert igen, fejből tudom –, és mikor felvette, olyan édes párbeszédekbe kezdtünk, hogy el lehetett volna süllyedni a nyáltengerben!

– Babócám, te kis árva, ha kicsivel szebb lennél, még kekszet is kapnál! – jegyezte meg Zayn nyájas hangon, én pedig pillogva kerestem a bogarat, ami lecsaptam, a plafonon.

– Jaj, egyetlen gyönyörű, önimádó Zayn-em, tudtad, hogy fent vagyunk az interneten?

Kínos csend. Tökéletesen megformázza azt a filmben lévő jelenetet, mikor valami nagyon hatásvadász zenét vágnak be, hogy kifejezzék a másik meglepődését.

– Hogy mi? – Zayn lesápadt, a két arab fiatalember extrém módba váltott, s szélsebesen kezdte el legyezni a levegő után kapkodó Malik-ot, nehogy az elájuljon hatalmas meglepetésében. – Rosszat írtak rólam? Vagyis… rólunk?

– Mi? – nevettem fel hitetlenül. – Dehogyis, az egész emberiség minket ünnepel! – legfeljebb egy párhuzamos univerzumban.

– Ó, akkor jó. Nehogy lehúzd a hírnevemet! Hidd el, rich bitch, enné jobban már nem tudja.

Teljesen kiakadtam. Hogy lehet valaki annyira öntelt, hogy folyton csak magával foglalkozik? Ez undorító! Szívi, Maliknak pont te kellesz a legkevésbé. Elvan ő egyedül is. Ott a tükör meg a jobb keze.

– Hívj fel, ha már nem vagy ennyire nagyképű – csaptam le a telefont diadalittasan, de közben mégis szomorúan :'((( Zayn eközben ujjongani kezdett otthon, pezsgőt bontottak a srácokkal, Louis pedig SMS-t írt Harry-nek, hogy minél előbb rázza le a csajt, mert grillezni akarnak.

– SARAH! – üvöltöttem fel bőgés közben, a vállaim meg-meg rándultak, az orrom folyt, a könnyek végigszántották az alapozótól és púdertől felismerhetetlenné vált arcom. Nem érdekelt, hogy a húszezer forintos Topshop pólómra csordulnak fájdalmam jelei, de még az sem, hogy a Louis Vuitton táskám a bunkó, paraszt, nagyképű Zayn-nél maradt, mert tudtam, hogy lesz másik. A legjobban az fájt, hogy a szerelmem nem törődik velem. Azta, de rossz lehet neked, hogy mindent megkapsz, csak egy pasit nem. Zayn helyében én futva menekülnék tőled.

Sarah olyan gyorsan futott fel, hogy szinte orra bukott a lépcsőn; hallottam, ahogy feljajdult. De aztán kicsapta az ajtót, mintha valami szupersztár lenne, a nyakamba ugrott, és vigasztalni kezdett. A végére már együtt bőgtünk, mert kiderült, hogy Harry odalent nem akarta megsütni a szomszédtól kapott krumplit (?????!?!?!?!?!?!?!?!). Ez a zárójeles valami nagyon kellett ide. Hölgyeim és uraim, Szent Maunikasó Gimi.

Végül Harry lecsalogatott minket, összepakoltuk a fürdőruhánkat, és elmentünk a strandra.

Harry vezetett, nagyon koncentrált, mert a nyelve hol jobb, hol baloldalon lógott ki a szájából, hunyorgott, és figyelte az utat.

– Harry, valami probléma van? – vonta fel a szemöldökét Sarah teljesen megijedve. Féltette a barátja egészségi állapotát. Ember, mellettetek csoda, ha nem kap epilepsziás rohamot.

– Nem, nincs – rántotta meg a vállát. – Csak félek, mert nincs nálam jogsi.

Ahogy kimondta, egy rendőr vijjogni kezdett, félreállíttatott minket, és Hazza iratait követelte. Bajsza volt, lehetett vagy százhúsz kiló, és olyan morcosan nézett, hogy azt hittem, meghalok. Kár, hogy csak azt hitted.

Harry sírni kezdett. Szerintem nem is a jogosítvány miatt, inkább a két mellette ülő nőszemélytől lett ennyire labilis érzelmileg.

– Uram, kérem… ma átjött hozzánk Isten a szomszéd, krumplit hozott, ezért a jogsimat leraktam valahová, és elfelejtettem elhozni de nem büntethet meg! Én vagyok Harry Styles!!4!!4!NÉGY! – könyörgött Harry kiskutya szemekkel. Igazán hatásos, ezek után nem csak bírságot kapsz, de még a dutyiba is elmehetsz egy wellnesshétvégére.

– Te vagy az a srác a One Direction-ből?! – lepődött meg a rendőr. Elkerekedtek a szemei és boldogan nézett Harry-re.

– Én! – avanzsált Harry gorillává; a mellkasát kezdte ütögetni.

– Csúcs! Akkor te dupla annyit fizethetsz, egyszerűen röhejes, amit csináltok! – firkantotta le a rendőr a bírságot a lapra, majd Harry képébe nyomta. Azt hiszem, meg is van a kedvenc szereplőm. Hajrá, bajszos úr!

Harrry a számot látva elájult, Sarah próbálta élesztgetni, de ebből az lett, hogy a srác totál kiütődött. Ott maradtunk, egyedül, a semmi közepén igazából három utcával odább a lakásotoktól, de maradjatok csak ebben a hitben. Tudtam, hogy közeledik a vég. Sarah-val riadtan egymásra néztünk, és sírni kezdtünk. MENTSETEK KI INNEN!!!!!!! :(((((((

Ki kellett eszelnünk valamit. Haza kellett jutnunk!!

Hogy hazajut-e Sarah és Jessica, az a következő részben kiderül!!!!!