Dark paródia - avagy továbbra sem állunk meg

Üdvözlök mindenkit!

A szavazás lezárult, az eredmény pedig elég egyértelműen mutatja, hogy kíváncsiak vagytok, mit sikerült alkotnom. Ismét.

A New Life In London*-* már lassan egy éves, és ha így haladunk, a "szülinapunkig" talán be is sikerül fejeznem. Durva, nem?

Ez egy kis rizsa, ami senkit nem érdekel, de tudjátok, kell ez ide, hogy ne tűnjön üresnek a bejegyzés addig, amíg nem mellékelem a fejlécet és a prológust.

Figyelmeztetek mindenkit, az új paródia tényleg teljes egészében más, mint a mostani, csalódásért felelősséget nem vállalok. 
Várom a véleményeiteket, elég egy Tetszik, Nem tetszik pipát nyomi, és máris boldogak leszünk.

Készen álltok?

Biztos?
Akkor csapassuk...

SÖTÉT - drága a villanyszámla

PROLÓGUS

Mr. Sötét gonosz tekintettel, zsebre vágott kezekkel, természetesen teljesen fekete ruhában járta az utcákat. A gyanútlan Luisa nem is sejtette, hogy egy buliból ekkora tragédia is lehet, ezért belepasszírozta magát a méreténél két számmal kisebb ruhába, felvett egy húsz centis magassarkút, és eltipegett a szórakozóhelyre.

Mr. Sötét új áldozat után kutatott, alig várta, hogy kiélhesse szadista vágyait egy védtelen, naiv kislányon, aki egy szavát követően elalél. Mogorva arccal lépett be a villódzó fényekkel teli épületbe, ahol éppen valami idegesítő disco zene ment. Haryoung helyet foglalt a pult előtt, kért egy felest, majd még egyet, így már egész lett belőle. Kezdte elveszíteni az önkontrollját, no nem mintha lett volna olyanja.

Ekkor pillantotta meg Luisa-t. A lánynak sötétbarna haja volt, amit már vagy egy hete nem mosott meg, ide-oda himbálózott, mert ugye a táncparketten vergődni kell, hátha valamelyik kannak megtetszenek, és elmehetnek egy körre. Vagy négyzetre, esetleg háromszögre, attól függ, kinek mi a szimpatikus. Visszatérve a partra vetett halhoz, fekete ruha volt rajta piros magassarkúval, és ugyanilyen színű kiegészítőkkel, a szeme füstösen volt megcsinálva, de eléggé elronthatta, ha ezt Mr. Sötét ilyen távlatból, ráadásul enyhén illuminált állapotban is kiszúrta.

Harold felállt, odabicegett a lányhoz, hatalmas kezeit a lány vékonyka derekára csúsztatta, majd a füléhez hajolt.

– Csá, szívi – dörmögte mély hangon. A lány nem tudta, hogy a srác parfümjétől vagy a belőle áradó alkohol szagától van rosszul. Vagy mindkettőtől. – Nem jössz fel a lakásomba? Közel vagyok.

– Én... – dadogta rémülten, miközben azon ügyeskedett, hogy eltolja magától a rángó szemű barmot. – Félek tőled, nem akarok menni, eressz el! – erősködött. Mr. Sötét persze leszarta, mit mond a kislány, a formalitás kedvéért tette csak fel a kérdést. Fogta a kezét és az ajtó felé kezdte húzni, ez persze nem tűnt fel senkinek, hiszen egyáltalán nem volt feltűnő, ahogy egy kissé önkívületi állapotban lévő férfiú egy maximum tizenkilenc éves lánykát rángat.

Így kezdődött Harold és Luisa története, de persze egyikük se emlékszik már rá, mert túl sokat ittak.