2014. október 12., vasárnap

NLIL - 3. rész | Városnézés a fiúkkal :$

Sziasztok, Mosolygombóckák!

Sok-sok kihagyás után most itt vagyunk, egy új résszel, s szeretnénk bocsánatot kérni, amiért ennyit kellett rá várni, de egyszerűen nem jött az ihlet, s ez a rész is elég lapos lett, de ígérjük, a következő jobb lesz. (Előre is elnézést a képekért, de ezekkel is éreztetni akarjuk, hogy a sablonos blogokban hogyan oldják meg a leírás kérdését) Egyébként hogy tetszik az új design, gyerekek? :) 
Reméljük tetszeni fog nektek, és, ha már sablon blogon vagyunk: pipálni, komizni, feliratkozni ér :$$ Oké, befejeztem.
Jó olvasást! :)

Lily J. S. & Aria H. xx



*Sarah szemszöge* 
Miután kaptunk száraz ruhát, és vacsorát is, mert ugye ez így nagyon rendes ettől az öt ifjú gentlemantől, távozni készültünk. De Harry és Zayn az ajtóba álltak, megfosztva minket a kijutás lehetőségétől. Ijedten néztünk körbe, eltúlzott mozdulatokkal, amolyan "mi most nagyon meg vagyunk ijedve" arccal bámultunk a körülöttünk legyeskedő hapsikra, de ők egy szívdöglesztő mosollyal eloszlatták minden kétségünket. 
- Ne, maradjatok még! Aludjatok itt - szólalt meg Zayn. Szerintem abból nem csak alvás lett volna.
- De hiszen nem is tudják, hogy itt vagyunk - felelte Jessica, kissé értetlenül nézve a srácokra, akik szomorúan biggyesztették le alsó ajkaikat, kifejezve, hogy őket mennyire megviseli az elmenetelünk. Szerintem pont, hogy örülnek neki, de oké. 
- Itt vagytok a szomszédba, mi baj lehet? - megjelenik Isten és elviszi a lányokat, elfoglalják a földönkívüliek a földet, terroristák eltérítenek egy gépet, ami pont a One Direction rezidenciába csapódik. 
- Igazad van, semmi baj nem lehet.
- De azért jobb lenne szólni anyának - szóltam én is közbe, s már tárcsáztam is anya számát. - Szia, anya.
- Szia, kincsem, mi újság? 
- Itt aludhatunk a One Direction-nél? Ők ajánlották fel - vágtam azonnal bele, nem kerülgetve a forró kását.
- Persze, de vigyázzatok magatokra! - hölgyeim és uraim: egy igazán felelősségteljes anyuka válaszát hallhattuk egy elég abszurd kérdésre.
- Gond letudva, anya megengedte - villantottam ki sárga fogaimat, mire mindenki egy emberként kezdett ujjongani.

Harry-ék megmutatták a szobánkat, én meg be is mentem és leültem az ágyra. Körbenéztem, a szoba egyszerű de nagyszerű volt. Világos falak, világos szekrények, szinte megvakultam odabent, de ettől eltekintve szép kis szoba.
- Sarah, gyere, a fiúk terveznek valamit!! - rontott be Jess az ajtón, hatalmas vigyorral az arcán, szinte majdnem pofára esve a nagy lendület miatt.
- Azért próbálj meg talpon maradni! - nocsak, Gundel Takács Gábor rögtönzött vetélkedőt tart a lányoknak? Szegények az első kérdésnél kiesnének.
Jess felnevetett.
- Oké.
Nem folytattuk tovább az eszmecserét, mert nem volt több mondanivalónk, meg eleve nem erősségünk a kommunikáció, ezért fogtuk magunkat és eszeveszett sebességgel leszáguldottunk a lépcsőn, hogy végre megtudjuk, mit terveznek a fiúk.
- Lám, lám, kiket látnak szemeim? - csak nem két tudással nemigen rendelkező ribancot? 
- Hihihi - kuncogott Jess, majd pironkodva fordult el, hogy ne kelljen újra Zayn szemébe néznie. Valószínűleg Malik azt sugallta a tekintetével, hogy megöli a lányt, máskülönben nem sütötte volna le a szemét ilyen hirtelen.
- Van kedvetek megnézni a várost? - kérdezte Harry nagylelkűen, büszkén kihúzva magát, mintha nemrég kapta volna meg a Nobel-díját.
- Persze, úgyis nemrég költöztünk ide, kíváncsiak vagyunk a városra - mosolyogtam, Jessica pedig egyetértően bólogatott mellettem, mert nyilván nehéz lett volna rávágnia egy "igen, én is így gondolom"-féle kijelentést.
- Oké, akkor induljunk.
Odakint nagy veszekedés kerekedett azon, hogy ki vezesse azt a tragacsot, amit a fiúk kocsinak neveznek. Ahhoz képest, hogy állítólag sok pénzük van, a járgányuk ezt nemigen tükrözi.
- Én nem vezetek - szögezte le Harry azonnal. Persze, hiszen vezetés közben nyilván nehéz a lányokat bámulni. 
- Én sem! - mondta Niall.
- És én sem! - tette hozzá Zayn.
- Nem ér, akkor csak én maradtam - sóhajtott Louis szomorúan, majd lehajtott fejjel beült a volán mögé, aztán elfordította a kulcsot. - Üljetek be, seggfejek, vagy itt maradtok!
- Oké - vágták rá egyszerre a fiúk, védekezően maguk elé tartva a kezüket, majd egyszerre ugottak be a kocsiba.
- Ó jaj, sajnos nincs elég hely, úgyhogy kénytelenek lesztek futni a kocsi után az ölünkbe ülni - vigyorodott el hirtelen Harry, mire mi felsóhajtottunk.
- De négyen vagytok mi meg ketten! - nyugalom, nem kell kettéosztódással szaporodnotok, biztosan eldöntötték már, hogy melyikőtök melyikük ölébe ül.
- Az nem gond. Sarah ül az én ölembe, Jess meg Zayn-ébe. Liam-nek eleve barátnője van Niall meg remekül megvan lányok nélkül is - kezdem érezni, hogy tényleg a szöszi a legnormálisabb mind közül.
- Hát rendben - egyeztünk bele lazán, de belülről nagyon is tomboltunk. Ez hihetetlen!! Kiderül, hogy a 1D a szomszédunk, aztán náluk alszunk, majd elmegyünk velük várost nézni és az ölükbe ültetnek. Mi ez, ha nem egy valóra vált álom??? *--* :$

A kocsiban a fiúk énekeltek nekünk, meg meséltek pár cikis sztorit, amiken úgy vihogtunk, mint két retardált fóka. Nem sokkal később Louis leparkolt, és mindannyian kipattantunk a kocsiból. Első utunk a Big Ben-hez vezetett, ami nagyon nagyon gyönyörű volt!!!
- Csináljunk egy selfie-t! - közölte Louis, és a magasba tartotta a telefonját, hogy mindannyian beleférjünk a képbe. A lányok biztosan nem a hatalmas eszük miatt lógtak ki a fotóból.
Azzal mentünk is tovább. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Harry besorolt mellém, azzal a szívdöglesztő féloldalas vigyorával nézett rám, és gyönyörű zöld szemeivel az enyémeket bámulta.
- Hogy tetszik London?
- Nagyon nagyon szép! - feleltem euforikus állapotban, csillogó tekintettel nézve a srácra. Bármit megtettem volna azért, hogy még közelebb kerüljek hozzá, de nem akartam nyomulósnak tűnni. Szerintem ő örült annak a fél méter távolságnak is, ami köztetek volt.
- Csak úgy, mint te. - ennél eredetibbre nem telik? 
- Jaj, Harry, ne mondj ilyeneket, mert elpirulok - kuncogtam. Harry vicsorgott, pardon, mosolygott, majd mentünk a többiek után. Arra lettünk figyelmesek, hogy Louis egy hatalmas csoport galamb közé fut be, azt kiabálva, hogy "KEVIIIIN!", mire mindannyian felnevettünk. Ez aztán egy érett 22 éves fiatalhoz illő viselkedés. Harry magához von, amin kicsit meglepődök, de nem szólok semmit, hagyom, hogy fogja az oldalamat.
- HARRY AZ ENYÉM! - visít fel Louis. Pár másodperc alatt mellettem terem, elhúzza tőlem a srácot és a vállába temeti az arcát. Harry a hátát ütögeti, amolyan "jól van, majd megnyugszol" stílusban, s értetlen arccal bámul ránk.
Miután mindenki túllépett Tomlinson műsorán, elindultunk a Tower Bridge felé, közben arról meséltek nekünk, hogy milyen volt ott forgatni a Midnight Memories-t. Nem mintha minket ez annyira érdekelt volna, de azért bólogattunk, mint a bólogatós kutyák a kocsiban.
Megálltunk a közelében, és távolról csodáltuk a fényes hidat. A fiúk halványan mosolyogtak biztosan azon elmélkedtek, hogy onnan fogják lelökni a két ribancot, miközben a hidat bámulták.
- Oké, most menjünk a London Eye-hoz. 
Mind egyetértettünk, s elindultunk oda. De ami ott történt, az feledhetetlen élmény volt mindannyiunk számára. :o *------* :$ Ó jaj, szerintem nem akarjuk mi tudni, mi volt...