NLIL - 4. rész | In relationship with...

Sziasztok cukkerbogyók!

Először is; sajnálom, hogy ilyen sok kihagyás után jelentkezem/jelentkezünk csak, s most is egy rövid, gyengére sikeredett résszel, de sajnos jobbat tényleg nem tudnék írni most - hiába érdemlitek a legjobbat. Felvételi időszak, jövő héten sorban megyek szóbelizni három egymást követő napon három különböző helyre angolból, s a suli miatt - annak ellenére, hogy nem is tanultam sokat - nem igazán jutott időm bármire is. Ezért is jelentkezünk csak most.

Ne haragudjatok ígérem, amint megvolt minden szóbeli, kárpótollak titeket egy sokkal eseménydúsabb és színvonalasabb résszel, de most már ideje volt valamit megosztani...

Jó olvasást!

*Sarah lőddmárlemagad Smith szemszöge*
Nagy nehezen sorra kerültünk a sok elmebeteg turista között, és felmutattuk az előre megvásárolt jegyünket. A pénztáros, körülbelül hetvenéves, alig álló tata biccentett, majd felengedett minket az óriáskerékre. Találkoztunk ott előtte néhány híres emberrel meg ki tudja, milyen pasikkal, akik közül az egyik rám kacsintott.

- Tikkelsz, baszadék? -  nézett rá Hazz amolyan mindjárt lelövöm arccal, majd inkább megcsóválta a fejét, vele együtt dús, pulikutyára hajazó hajkoronáját, mellyel akár egy L'Oréal reklámba is bekerülhetett volna. A cuki fiúka érdekesen meredt az őt fújtatva figyelő és morgó én megmondtam, hogy pulikutya Harry Styles-ra, de aztán inkább nem szólt semmit, csendben elandalgott, s hagyta, hadd érvényesüljön a mainstream fiúbandában nyivákoló srác a többi jelentéktelen ember között.

- Harry, ez mire volt jó? - kérdeztem tőle szomorúan. Nem értettem, miért volt ilyen ellenséges egy fiúval, aki csak rám kacsintott. :(( Most szegénynek teljesen összetörték a lelki világát. Minő borzalom.
- Nem volt szimpatikus.
Ráhagytam inkább.
Felszálltunk az óriáskerékre. Odafentről tökéletesen láttuk szinte az egész várost. *----* Szóval ja, élvezkedtünk ott a látványon, olyan Instagramra való volt. ((Csináltunk is pár képet és feltoltuk. Hihi:$$)) Éppen hátat fordítottam minden fülkében lévőnek, s úgy tettem, mint aki annyira lelkesedik a fényekért, hogy képes beléjük veszni, mikor valaki hátulról átölelt. Harry volt az.
- Hogy tetszik? - kérdezte halkan. A gyomrom görcsbe rándult, s azonnal megéreztem hónaljszagával keveredő borzalmas parfümjének  az illatát.
- Nagyon szép - feleltem, de persze igazából azt se tudtam, hogy ez most éppen  Liverpool vagy Manchester. Végül meg tudtam, egyik sem.
- Ennek örülök.

A városnézést követően visszamentünk a One Direction rezidenciába. Jess addig könyörgött Zayn-nek, míg az végül belement abba, hogy egy szobában aludjanak. Így hát én egyedül lettem volna :( Volna. De szerencsére Harry közölte, hogy van ott néhány patkány is felajánlotta, hogy átjön hozzám. Lehet erre nemet mondani? *-* Éppenséggel igen. Csak ez a Sárika olyan elvakult, hogy szemrebbenés nélkül helyesel. 
A göndörke át is cuccolt hozzám. Az ágyon feküdt addig, ameddig én gyorsan lezuhanyoztam és felvettem egy tőle kapott pólót.
- Hogy áll?:3
Harry végignézett rajtam. Kétszer. Háromszor. Négyszer. Örülünk, hogy tudsz számolni.
- Remekül, Sarah - azzal az ölébe húzott. Pironkodva fordítottam el a fejemet. - Sarah...
- Igen, Harry?
- Kérdezhetek valamit? - vonta fel a szemöldökét.
- Persze.
-Hány kiló vagy, ember? Leszel a barátnőm?
Én ott, abban a pillanatban meghaltam. Harry Styles azt szeretné, ha a barátnője lennék. Úr isten!!! Ez kész őrület!!
- Hogyne! Igen!!! - Harry pedig megcsókolt. Megdugni pedig azért nem dugott meg, mert óvszere nem volt, gyereket meg nem akart csinálni. Főleg nem egy ilyen... lénnyel.
A pulikutyi leoltotta a villanyt és ott feküdtünk egymás mellett az ágyban, szerelmetesen pislogva a semmibe, nem törődve azzal, hogy nem is ismerjük egymást. Milyen csodálatos dolog ez a szerelem, nem? :') Én a haját birizgáltam ő meg nyilván a sörényed, míg ő kedves hangon, halkan mesélt nekem az élményeiről. Igazából nem figyeltem arra, mit mondd, csak a hangját hallgattam :"D Megint ez a fránya kettőspontnagydé. Shotgun. Nem sok idő elteltével álomba merültem Harry karjaiban.

***************************************************************************************************************************** Mert könnyebb csillagok háborújával jelezni az idő múlását, mint leírni, hogy reggel van.

Mikor a szemeim kipattantak, Harry, vagyis a szerelmem már nem volt mellettem. Elszontyolodtam, mert hát mégis, milyen dolog csak úgy otthagyni valakit. Örülj, hogy nem kötözött ki. De végül túltettem magam a dolgon, kimásztam az ágyból és elindultam a konyhába.
- Jó reggelt - köszöntem az asztalnál éppen a kávéját szürcsölgető, roppant nyúzott Louis-nak. - Mizu?
- Neked is - mormogta. - Fáradt vagyok. Veled?
- Megváltoztathatom az állapotomat kapcsolatbanra! - lelkendeztem.
- He?
- Harry megkért, hogy legyek a barátnője - ugrottam a nyakába izgatottan.
- Ez rettenetes csodálatos!
Szegény Lewis olyan szintű sokkot kapott eme kijelentésem hallatán, hogy egész nap holdkórosként járt-kelt a házban. Biztosan féltékeny volt, amiért egy ilyen nagyszerű személyiségű és gyönyörű lány nem őt választotta. Mi más lehetett volna az oka ennek? Talán az, hogy rémeket látott. És előre sajnálta Harry-t.