NLIL - 2. rész | Üvegezés

Ahoy, Mosolygombóckák! 

Meg is hoztuk a második részt, s itt a szokásos köszöntő szöveg, amit ezer százalék, hogy a kilencven százalékotok el se olvas, de nem baj, szeretjük koptatni a billentyűzetet. 

Nagyon köszönjük ezt a rengeteg pozitív megjegyzést, több, mint 30 tetszett pipa érkezett az első részre, 8 komment, már majdnem 30 felirarkozónk van, és... wow. Hihetetlen, el sem tudjátok hinni, mennyire sokat jelent ez nekünk! :)
Na, de a részre rátérve. Reméljük elnyeri a tetszéseteket, s, ha minden igaz, érkezünk még egy kis meglepetéssel is nektek, de lehet, nem ma. Bár reméljük, hogy összejön.

Jó olvasást kívánunk!

Lily J. S. és Aria H.xx

2. rész | Üvegezés

*Sarah szemszöge*

Mind a heten helyet foglaltunk a hatalmas, kör alakú asztal körül. Harry elment piáért, Louis meg elvigyorodott. Biztos bejelenti, hogy terhes.

- A szabályok egyszerűek: aki felé az üveg kupakos fele mutat, attól kérdeznek, aki pedig pörget, az teszi fel a kérdést. De eddig nyilván tudjátok. Aki nem csinálja meg a feladatot, annak meg kell húznia a whiskys üveget. Értve vagyok?

- Igen – bólintottunk egyszerre.

Harry vissza is tért egy üveg Jack Daniel’s társaságában. Lehuppant Jessica és közém, majd vigyorogva letette maga mellé a földre. Liam megfogta az asztalra készített üres ásványvizes palackot, majd felkiáltott: én kezdek. Nem mintha nem lett volna elég egyértelmű számunkra a szándéka.

Pörgetett is. Az üveg Zayn felé mutatott.

- Nos, Zayn – gondolkozott el Liam. – Nyald meg a falat.

- Ez nem lesz nehéz.

Lazán felpattant, és már ment is teljesíteni a feladatot. Meg is csinálta, arca fintorba torzult, és folyamatosan köpködve jött vissza felénk.

- Várj, hozom az esernyőt! – kiáltott fel Louis. Mindenki felröhögött. Pedig elég béna poén volt. Jobb lenne, ha tréfarépát reggelizne.

- Ha-ha-ha – imitált nevetést Zayn. Mikor mindenki tovább lépett Louis rögtönzött poénnak csúfolt beszólásán, folytatódott a játék, és a festékes nyelvű Zayn Malik pörgette meg az üveget. Ami pedig azt jelezte, hogy Niall-nek kell teljesítenie a feladatot. A bökkenő csak az, hogy a szöszi nem ült a széken. Talán mégis jött Isten, csak rossz embert vitt magával.

- Niall? – nézett körbe Zayn értetlenül. Tekintete végül megakadt a kanapén, amin az ír gyerek gubbasztott, kezében egy szelet pizzával. A bejárónő Louis ébredt fel először a sokkból.

- Te hogy kerültél oda? És honnan van pizzád? – kérdezte hitetlenül, furcsa arckifejezéssel méregetve Niall-t. Aki abban a pillanatban, hogy Louis kimondta a „pizza” szót, fogta az említett ételt, és bedugta a párna alá.  

- Miről beszélsz? – vonta fel a szemöldökét úgy nézve ránk, mintha mi lennénk a hülyék. Van benne valami.

*Jessica szemszöge*

Szinte már mindenkinek meg kellett csinálnia valamit, a fiúk néha – gondolom csak poénból – nem csinálták meg a feladatot, és meghúzták a whiskyt. Nem poénból, ha én ennyi idiótával lennék összezárva, tuti, hogy inkább leinnám magam a sárga földig, csakhogy ne kelljen élveznem a társaságukat.

Louis következett, gyakorlott mozdulattal pörgette meg a palackot, ami Harry-re mutatott. Mintha a göndör megérezte volna, hogy elérkezett a veszte, grimaszba torzult az arca.

- Nos, Harry – vigyorogta Louis úgy, mintha Harry lenne a vacsorája. – Csókold meg Sarah-t! – tudja, tudja és tudja, hogy Harry-nek ki jön be anélkül, hogy megkérdezte volna! Egy kibaszott mágus!

Harry öklendezni kezdett, kirázta a hideg, és magában kijelentette, hogy inkább a halál, minthogy ezzel a csajjal kelljen smárolnia. Szóval a fejét tiltakozva ingatta, majd megfogta a whiskyt, s szinte az egész tartalmát felhörpintette. De még ez is kevés volt ahhoz, hogy felébredjen a sokkból. Harry rögvest Sarah felé fordult, s még mielőtt felfoghattuk volna, hogy mi történik, megcsókolta. A fiúk huhogni kezdtek (mik ezek, baglyok?), meg füttyögni, Harry meg csak a középső ujját mutatta fel válasz jeléül. Sarah meg úgy vigyorgott, mint egy tejbetök.

- Most én jövök – jelentette ki, és az üveg már pörgött is. Még mindig pörgött, a jelen lévők már majdnem elaludtak, de aztán hirtelen megállt, és Zayn felé mutatott.

- Nos, pajtikám. Tudom, hogy milyen jóban vagy a vízzel, ezért egy egyszerű feladatot kapsz: ugorj be a medencébe. Ruhástul.

Zayn arckifejezése elkínzottá vált, ha jellemezni akarnám, valami olyasmi volt, mintha azt tátogná az ég felé nézve, hogy „miért?!”. De aztán erőt vett magát, és férfi módjára átvágtatott az egész házon, hogy aztán a medence elé érve beugorhasson a hideg vízbe.

- De mi lesz a tökéletesen belőtt sérómmal? – annak már úgyis mindegy.

- Túl fogod élni, Zayn – rántotta meg a vállát Harry.

Mikor Zayn öt perc elteltével sem ugrott, mindannyian elkezdtük, kántálni, hogy ugorj. Ő meg megtette. De alig ért bele a vízbe, már jött is kifelé. Megtapsoltuk, mert hát legyen egy kis sikerélménye a huszonegy évesen úszni nem tudó Zayn-nek.

- Van egy ötletem – vigyorogta. Előre féltünk. De amikor közelebb lépett hozzám, egyszerre nevettem és sírtam volna. Aztán lazán az ölébe kapott, majd a fiúk felé fordult. – Valaki fogja meg a másikat. Ne maradjanak már szárazon.

Mindegyikük elvigyorodott, a barátnőm tengerimalacokat megszégyenítő módon kezdett el visítva szaladni a göndör barátunk elől, aki ezzel megnyert egy beutalót a fülészetre. Könnyedén utolérte, bár a gólyalábait tekintve nem volt nehéz dolga. Megragadta a barátnőm csuklóját, aki abban a pillanatban befogta a lepénylesőjét, és „én most nagyon meg vagyok ijedve” tekintettel meredt Harry-re. Aki kihasználta az alkalmat, és az ölébe kapta Sarah-t.

- Na, ússzanak egy kicsit a ribancok lányok – vigyorogta, majd Zayn-nel az oldalán – akinek én ültem az ölében – a medence széléhez ment.

 - Várjatok, mi nem tudunk úszni! – kiáltotta Sarah kétségbeesetten. Nyugi, majd utánatok dobom a Csőrikés karúszótokat. A probléma az volt, hogy a fiúk közben elértek a „háromig”, így nem törődve Sarah kijelentésével meglendítettek minket. Abban reménykedtem, hogyha nem nézek le, akkor nem esek be a vízbe, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem mesefilmben vagyunk. Tekintve az IQ szinted, elmennél te mesehősnek is. Így hát, sajnos vagy nem sajnos (én az utóbbira voksolnék) mindketten beestünk a vízzel teli medencébe. A fiúk meg csak röhögtek rajtunk. De aztán Harry észbe kapott, és kirántott minket (párizsi szeletnek) a medencéből. Csöpögött a ruhánkból a víz, s nagy valószínűséggel úgy néztünk ki, mint két elbaszott mosómedve. De Harry-nek és Zayn-nek nyilván így is tetszettetek. Zacskót a fejetekre és már mehet is a menet.