Dark paródia - avagy továbbra sem állunk meg

Üdvözlök mindenkit!

A szavazás lezárult, az eredmény pedig elég egyértelműen mutatja, hogy kíváncsiak vagytok, mit sikerült alkotnom. Ismét.

A New Life In London*-* már lassan egy éves, és ha így haladunk, a "szülinapunkig" talán be is sikerül fejeznem. Durva, nem?

Ez egy kis rizsa, ami senkit nem érdekel, de tudjátok, kell ez ide, hogy ne tűnjön üresnek a bejegyzés addig, amíg nem mellékelem a fejlécet és a prológust.

Figyelmeztetek mindenkit, az új paródia tényleg teljes egészében más, mint a mostani, csalódásért felelősséget nem vállalok. 
Várom a véleményeiteket, elég egy Tetszik, Nem tetszik pipát nyomi, és máris boldogak leszünk.

Készen álltok?

Biztos?
Akkor csapassuk...

NLIL - 7. rész | Rendőrvú

Sziasztok!

Nem igazán szeretném szaporítani a szót, remélem, tetszeni fog nektek az új rész (jelzem, hajnali kettőig dolgoztam vele annak ellenére, hogy háromnegyed háromkor már kelnem kellett, szóval ha nem tetszik, akkor se szólhattok egy szót se!)

Jó olvasást kívánok, igyekszem a következővel.

Lily J. S. & Aria.

*Jessica Mellékszereplővagyokdenekemiskijáregyrész szemszöge*

Miután Zayn lelépett, végre előrángathattam a szekrényben rejtegetett Mohamedet és közölhettem vele, mennyire szeretem, egyedül maradtam, és a telefonomat kezdtem nyomkodni. Lentről hallottam, hogy Harry és Sarah valami filmet néznek éppen, ezért nem akartam lemenni és megzavarni az együttlétüket. Most békültek ki, szükségük van egy kis magányra.

Szóval csak a szörföztem a neten. Én meg úsztam a könyvemen. És találtam egy cikket, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Arról szólt, hogy Zayn-nek barátnője van, s láss csodát, én voltam ott! Olyan felemelő érzés volt végre a saját képemet látni egy ilyen cikken belül, s nem valami random csajt! Úgy éreztem, hogy én vagyok a királynő, hogy kijár nekem a tisztelet, és mindenki hajlongani fog nagyságom előtt, amiért Zayn Malik jobbján állok! Öhm, ez egy kicsit abszurd, kedves Jessica.

Fel is hívtam a szerelmemet, bepötyögtem a számát – mert igen, fejből tudom –, és mikor felvette, olyan édes párbeszédekbe kezdtünk, hogy el lehetett volna süllyedni a nyáltengerben!

– Babócám, te kis árva, ha kicsivel szebb lennél, még kekszet is kapnál! – jegyezte meg Zayn nyájas hangon, én pedig pillogva kerestem a bogarat, ami lecsaptam, a plafonon.

– Jaj, egyetlen gyönyörű, önimádó Zayn-em, tudtad, hogy fent vagyunk az interneten?

Kínos csend. Tökéletesen megformázza azt a filmben lévő jelenetet, mikor valami nagyon hatásvadász zenét vágnak be, hogy kifejezzék a másik meglepődését.

– Hogy mi? – Zayn lesápadt, a két arab fiatalember extrém módba váltott, s szélsebesen kezdte el legyezni a levegő után kapkodó Malik-ot, nehogy az elájuljon hatalmas meglepetésében. – Rosszat írtak rólam? Vagyis… rólunk?

– Mi? – nevettem fel hitetlenül. – Dehogyis, az egész emberiség minket ünnepel! – legfeljebb egy párhuzamos univerzumban.

– Ó, akkor jó. Nehogy lehúzd a hírnevemet! Hidd el, rich bitch, enné jobban már nem tudja.

Teljesen kiakadtam. Hogy lehet valaki annyira öntelt, hogy folyton csak magával foglalkozik? Ez undorító! Szívi, Maliknak pont te kellesz a legkevésbé. Elvan ő egyedül is. Ott a tükör meg a jobb keze.

– Hívj fel, ha már nem vagy ennyire nagyképű – csaptam le a telefont diadalittasan, de közben mégis szomorúan :'((( Zayn eközben ujjongani kezdett otthon, pezsgőt bontottak a srácokkal, Louis pedig SMS-t írt Harry-nek, hogy minél előbb rázza le a csajt, mert grillezni akarnak.

– SARAH! – üvöltöttem fel bőgés közben, a vállaim meg-meg rándultak, az orrom folyt, a könnyek végigszántották az alapozótól és púdertől felismerhetetlenné vált arcom. Nem érdekelt, hogy a húszezer forintos Topshop pólómra csordulnak fájdalmam jelei, de még az sem, hogy a Louis Vuitton táskám a bunkó, paraszt, nagyképű Zayn-nél maradt, mert tudtam, hogy lesz másik. A legjobban az fájt, hogy a szerelmem nem törődik velem. Azta, de rossz lehet neked, hogy mindent megkapsz, csak egy pasit nem. Zayn helyében én futva menekülnék tőled.

Sarah olyan gyorsan futott fel, hogy szinte orra bukott a lépcsőn; hallottam, ahogy feljajdult. De aztán kicsapta az ajtót, mintha valami szupersztár lenne, a nyakamba ugrott, és vigasztalni kezdett. A végére már együtt bőgtünk, mert kiderült, hogy Harry odalent nem akarta megsütni a szomszédtól kapott krumplit (?????!?!?!?!?!?!?!?!). Ez a zárójeles valami nagyon kellett ide. Hölgyeim és uraim, Szent Maunikasó Gimi.

Végül Harry lecsalogatott minket, összepakoltuk a fürdőruhánkat, és elmentünk a strandra.

Harry vezetett, nagyon koncentrált, mert a nyelve hol jobb, hol baloldalon lógott ki a szájából, hunyorgott, és figyelte az utat.

– Harry, valami probléma van? – vonta fel a szemöldökét Sarah teljesen megijedve. Féltette a barátja egészségi állapotát. Ember, mellettetek csoda, ha nem kap epilepsziás rohamot.

– Nem, nincs – rántotta meg a vállát. – Csak félek, mert nincs nálam jogsi.

Ahogy kimondta, egy rendőr vijjogni kezdett, félreállíttatott minket, és Hazza iratait követelte. Bajsza volt, lehetett vagy százhúsz kiló, és olyan morcosan nézett, hogy azt hittem, meghalok. Kár, hogy csak azt hitted.

Harry sírni kezdett. Szerintem nem is a jogosítvány miatt, inkább a két mellette ülő nőszemélytől lett ennyire labilis érzelmileg.

– Uram, kérem… ma átjött hozzánk Isten a szomszéd, krumplit hozott, ezért a jogsimat leraktam valahová, és elfelejtettem elhozni de nem büntethet meg! Én vagyok Harry Styles!!4!!4!NÉGY! – könyörgött Harry kiskutya szemekkel. Igazán hatásos, ezek után nem csak bírságot kapsz, de még a dutyiba is elmehetsz egy wellnesshétvégére.

– Te vagy az a srác a One Direction-ből?! – lepődött meg a rendőr. Elkerekedtek a szemei és boldogan nézett Harry-re.

– Én! – avanzsált Harry gorillává; a mellkasát kezdte ütögetni.

– Csúcs! Akkor te dupla annyit fizethetsz, egyszerűen röhejes, amit csináltok! – firkantotta le a rendőr a bírságot a lapra, majd Harry képébe nyomta. Azt hiszem, meg is van a kedvenc szereplőm. Hajrá, bajszos úr!

Harrry a számot látva elájult, Sarah próbálta élesztgetni, de ebből az lett, hogy a srác totál kiütődött. Ott maradtunk, egyedül, a semmi közepén igazából három utcával odább a lakásotoktól, de maradjatok csak ebben a hitben. Tudtam, hogy közeledik a vég. Sarah-val riadtan egymásra néztünk, és sírni kezdtünk. MENTSETEK KI INNEN!!!!!!! :(((((((

Ki kellett eszelnünk valamit. Haza kellett jutnunk!!

Hogy hazajut-e Sarah és Jessica, az a következő részben kiderül!!!!!

Új design + szavazás

Háló, háló, pókháló!

Esküszöm, egyre jobb köszönéseket találok ki, valami hihetetlen. 

Első kérdésem az lenne, hogy tetszik az új design? Kezdtem unni a kéket, meg ki szerettem volna próbálni az új szerkesztőt, személy szerint nekem bejön, remélem nektek is.

A szavazásról pedig annyit, hogy nem tudom, érdekelne-e titeket egyáltalán a Dark paródia, ugyanis azt teljesen máshogy írom - igen, már elkezdtem -, mint ezt. Nincsenek áthúzott mondatok, csak tömény szarkazmus, az írásból pedig süt, hogy nem gondolom komolyan. Izé, Lily, azt hiszem jól elvetted az emberek kedvét az olvasástól.

A szavazás pedig arról szólna, hogy osszam-e meg a fejlécet - értelemszerűen a címet is -, és egy kis részletet a történetből? Mert ha így tennék, akkor meghallgatnám a véleményeteket is, hogy min javítsak, mi legyen másként etc, etc.

Na ez majd kiderül. Érdeklődve várom, ti mit gondoltok.

Az új rész pedig hamarosan érkezik.

Lily J. S.xX

NLIL - 6. rész | Békülés

Sziasztok, mosolygombóckák!

Megérkezett a hatodik rész, remélem elnyeri a tetszéseteket, én tényleg igyekeztem... 

Mellesleg, már rendesen benne vagyunk a nyárban, remélem élvezitek ti is, nem csak mi. Minden jót nektek, ússzatok sokat, csináljatok emlékeket, és ami a legfontosabb, legyetek boldogok! Na és persze olvassatok New Life In London *-*-t. Meg mást is.

A részhez pedig jó olvasást kívánunk.

Lily és Aria H. xX

*Sarah Ájmisszmájbojfrend szemszöge*

Harry egész este hívogatott (úgy hogy "gyere ki galambom", de mivel köztudottan palotapincsi vagy, nem reagáltál, igaz?), legalább nyolcszáz üzenetet hagyott a hangpostámon, majd mikor már meguntam, hogy folyton rezeg a telefonom (pedig tudtad volna használni... ébresztőnek), kikapcsoltam és még az akkumulátort is kivettem belőle. Így legalább biztos lehettem abban, hogy nem kapcsolom majd vissza.

Persze mondhattam volna, hogy nekem kell elnézést kérnem, végtére is, én mondtam azt, hogy Nathan cuki a The Wantedből - pedig csak vicceltem. De nem. Mert Harry nem viselkedhetett volna így velem!! Velem senki nem viselkedhet így!!! Mint egy kutyával? Így járnak a palotapincsik, szívi.

Szóval megtettem azt, amit meg kellett tennem. És tényleg, senki nem állíthatott meg a dologban! Igen. Tudom, szörnyű, de megtettem. Majdnem elsírtam magam, mikor............................................................................................................................................................................. (csillagok háborúja helyett most már bolhacsaláddal állt elő a mi kedves drámakirálynőnk) MEGVÁLTOZTATTAM AZ ÁLLAPOTOMAT EGYEDÜLÁLLÓRA. Igen, képes voltam megtenni. Minő borzalom. Harry szerintem pezsgőt bontott örömében.

***

– Úr isten, Sarah, te szórakozol velem? – rontott be a szobába Jess idegesen, rángó szemekkel, majd lehuppant mellém, miután elsöpörte maga mellől a zsebkendő hegyet. – Egyedülálló? Ennyire komoly a dolog?!

– Utálom Harry-t! – tört ki belőlem egy újabb zokogó roham. – Miért laknak itt mellettünk? Miért jöttünk össze? Miért ilyen nehéz ez a szerelem?! – ha őszinte akarok lenni a szerelem nem lehet nehéz, hiszen elvont fogalom. Viszont egy zongorának – amit szívem szerint rád dobnék – van súlya!

– Nem tudom, Sarah – sóhajtott fel Jess. – Ki fogtok békülni, ne aggódj.

– Kivettem a telefonomból az aksit – közöltem. Legközelebb, ha valaki azt mondja nekem, hogy össze fogok veszni valakivel, közlöm, hogy töltőn van a telefonom, mégis mit képzel magáról?!

– És?

– És?! Biztos vagy egy milliószor keresett!

– Akkor tedd vissza és hívd fel!

Két percembe telt mérlegelni a helyzetet. Te aztán nem vagy a gyorsaság híve. Végül is visszaraktam az aksit és tárcsáztam Harry-t.

Kicsöngött. Ami nem meglepő, tekintve, hogy ezt kell tennie a telefonnak. Harry pedig válaszolt.

Innentől pedig ment az így szeretlek, úgy szeretlek mantra, a végén már bőgve adtam a tudtára, hogy ő a mindenem, az orrom folyt, a számból csorgott a nyár, Jesse pedig egy pálmalevéllel legyezett, nehogy meghaljak, amire nagy volt az esély, tekintve, hogy csak úgy kapkodtam a levegőt.

Tíz perc elteltével csöngettek. Harry volt az. Odarohantam, feldagadt, piros szemekkel, könnyes arccal, kinyitottam az ajtót és a nyakába ugrottam. Romantikus. Az lett volna a kínos, ha mégsem Harry az, hanem mondjuk a postás. Levágtunk egy jó hosszú csókcsatát, amit végül a köhécselő Zayn zavart meg.

– Robitussin! – biccentettem vidáman mosolyogva.

– Menjetek szobára – forgatta a szemeit idegesen.

– Az lesz, Malik, az lesz – vicsorgott Harry. – Te mit keresel itt?

– Öhm... nem is tudom, talán a barátnőmet? – röhögött fel úgy, mintha Harry hülye lenne. Talán az is. Ilyen életbevágóan fontos információt elfelejteni!

El is száguldott mellettünk, mint egy forgószél, az orrát magasan felhúzva, tipikus „I'm a rich bitch” járással, majd felszaladt a lépcsőn, azt kiabálva, hogy: jövök, szerelmem! Harry-vel összenéztünk, majd megrántottuk a vállunkat. Nem volt hozzáfűzni valónk.

Csengettek. Ismét. Nem is tudtam, mit szólhatnék, hiszen nem terveztem házibulit rendezni. XDDDD Hahahahahahaha, hozom az ásd el magad szettet.

Mikor kinyitottam az ajtót, egy szakállas, hosszú hajú fickó nézett vissza rám, akinek zsák volt a kezében. NEM MEGMONDTAM? ÉN TUDTAM, ÚGY TUDTAM, HOGY ELJÖN ÉRTED ISTEN!

– Jó napot – köszönt mély hangon. – A szomszédból jöttem, hoztam egy kis krumplit. Üdv itt.

Vagy mégsem Isten az. Na mindegy, a remény hal meg utoljára.

– Ja, jó, kösz – rendeztem le könnyen és már ki is kaptam a kezéből a krumplit. – Viszlát! – csaptam rá az ajtót mosolyogva. Fő a kedvesség, nem? – Harry! Krumpli!

– Sarah! Ajtó! – mutatott maga mögé, mire én megforgattam a szemeimet, s egy puszit nyomtam az arcomra.

– Szeretlek, de idióta vagy – nevettem fel. Hazza tettetett morcossággal nézett rám, mire én lebiggyesztettem az ajkamat. – Naaaaaaa – nógattam. Beragadt az „a” betű, értem én.

Ezután elmentünk a nappaliba, hogy filmet nézzünk. Ezúttal nem horrort, de ha őszinte akarok lenni, akkor semmilyen filmet nem néztünk. Értsd: inkább a másikkal voltunk elfoglalva, nem azzal, hogy a képernyőt bámuljuk. De hát ilyen ez a szerelem! Megbolondítja az embert. Te előtte is az voltál, engem nem tudsz megvezetni!

Ezután megszólalt Harry telefonja, szóval kénytelen volt felvenni. Louis volt az, arról érdeklődött, hogy a göndörke mikor óhajtja visszatolni a seggét. Harry erre azt válaszolta, hogy azt még nem tudja, majd letette. A vállára hajtottam a fejemet, s élveztem, hogy kibékültünk.

Nemsokára leszaladt a lépcsőn Malik, szexin beletúrt a hajába, majd a tükör elé állt, megigazította az ingét, elköszönt tőlünk és már ment is. Ki tudja, mi történt odafent...

Harry megcsókolt.

– Szeretlek! – közölte, miután elhúzódott tőlem. *-* :$$

– Én is téged!!! – feleltem. Nagyon boldog voltam.

#off - Hamarosan új rész + néhány fontos infó

Hellosziaszevasz, nyitvavanaterasz!

vagyis...

Sziasztok drága mosolygombóckáink! Nemsokára érkezünk az új résszel, s ha már úgyis nagyon nyár van, gondoltam, kicsit megszaporázom az írást. Aha, ja, ezt terveztem, de kinek kell középfokú nyelvvizsgára készülnie ahelyett, hogy élvezné a nyarat? Alap, hogy nekem. Ennek ellenére próbálom úgy tervezni a dolgaimat, hogy legalább egy részt tudjak hozni egy héten.

De amit mindenképpen el szerettem volna mondani.

NEM FOGJUK 25656546 RÉSZEN KERESZTÜL HÚZNI A TÖRTÉNETET! Értsd: nem írok meg még egy sablon One Direction fanficet, ami több száz részes. Maximum húsz rész lesz, de az tényleg a legeslegeslegfelsőbb határ. S hogy ezt miért mondom? El akarlak titeket szomorítani talán azzal, hogy nemsokára vége és nem lesz min röhögni? Nem. Épp ellenkezőleg. Mit szólnátok, ha a New Life In London után valami mással állnánk elő?

Emlékeztek, mikor minden második blog Dark volt? Igen, én is. Nos, én eleve rosszul voltam az összes ilyen kaliberű történettől - még mindig -, gondolom nem vagyok vele egyedül... Kezditek érteni, mire akarok kilyukadni? Nem? Arra, hogy miután vége a NLIL-nek, Dark stílusú blogok paródiájával folytatjuk. Persze ez még nem száz, hiszen ha titeket más érdekelne, akkor egyértelműen az lesz. Nyugodtan írjátok meg, minek örülnétek a legjobban!

Lényeg a lényeg: nemsokára új rész, és ha vége is a blognak, akkor sincs teljesen vége. Ezt jól megaszondtad, Lily, jár a keksz. 

Ölel titeket Lily és Aria xX