I'm with the válogatott

Sziasztok!

Fogalmam sincs, hányan fogják a halálomat kívánni, amiért ezt meg mertem írni, de úgy éreztem, muszáj erről is paródiát írnom, mert annyira elszaporodtak a magyar válogatott ficek, mint a galambok a Széchenyi téren. (Aki nem tudná, k.rva sok van.)

Félreértés ne essék, tisztelem Dzsudzsák Balázst (azért őt emelem ki, mert ebben a kis szösszenetben ő kapja a legtöbb savat), és magát a focit is imádom, és a válogatottra is eszméletlenül büszke vagyok. Csak azt tudom mondani, amit a Trollfocin szoktak: ha érzékeny lelkületű vagy, HAGYD EL AZ OLDALT, amíg nem késő.

Akik maradnak, azoknak jó olvasást!

Ölel,

Lily J. S.xX

Újraindítás kicsit másképp

Sziasztok mosolygombóckák!

Mint látjátok, a blog címe és linkje is megváltozott, méghozzá Ineffable-re, ami annyit jelent: szavakkal ki nem fejezhető. Na, már ez is enyhén ironikus cím egy sablonos történeteket kiparodizáló bloghoz, szóval, remélem meg vagytok vele elégedve. Ami még feltűnhetett, hogy a New Life In London *-* részei elé az NLIL rövidítés került: erre azért van szükség, mert ezentúl más paródiák is lesznek a blogon ezen kívül. Igen, a NLIL is befejezésre fog kerülni, mégpedig minél előbb: a sablon blogok ugyanis nem mindig a hosszúságukról ismertek.
Előre leszögezném, hogy aki érzékeny lelkületű, az MOST HAGYJA EL AZ OLDALT. Mintha csak a Trollfocit olvasnátok, nem? Nem szeretnénk senkit se megbántani, ez egyfajta görbe tükör, amellyel a saját és más blogok hibáit nagyítjuk fel és mutatjuk be enyhén szarkasztikus módon.
Szóval, üdv újra itt, remélem, még van, akit érdekel a hülyeségem. :)

Sok szeretettel, és az újraindítás miatt kicsattanóan boldogan,

Lily J. S.xX