Sziasztok!
Fogalmam sincs, hányan fogják a halálomat kívánni, amiért ezt meg mertem írni, de úgy éreztem, muszáj erről is paródiát írnom, mert annyira elszaporodtak a magyar válogatott ficek, mint a galambok a Széchenyi téren. (Aki nem tudná, k.rva sok van.)
Félreértés ne essék, tisztelem Dzsudzsák Balázst (azért őt emelem ki, mert ebben a kis szösszenetben ő kapja a legtöbb savat), és magát a focit is imádom, és a válogatottra is eszméletlenül büszke vagyok. Csak azt tudom mondani, amit a Trollfocin szoktak: ha érzékeny lelkületű vagy, HAGYD EL AZ OLDALT, amíg nem késő.
Akik maradnak, azoknak jó olvasást!
Ölel,