2015. május 21., csütörtök

NLIL - 5. rész | Veszekedés

 Drága mosolygombóckáink!

Igen, meghoztuk az új részt, nem, megint nem lett világmegváltó, és igen, ismét ilyen rövid. Esik a színvonalunk, kezdem úgy érezni, fogynak a poénok, s bunkóság nélkül már nem tudom bemutatni, mennyire szörnyűek az ilyen történetek... de azért próbálkoztam.
Remélem tetszeni fogok s nem okozok akkora csalódást. 
Jó olvasást, drágaságok.
Ja és: 10 komment és 20 tetszik után kövi!!!4!4!4!!
Just kidding.

Lily J. S. & Aria H.


*Sarah lassanStylesdemégcsakSmith szemszöge*
Az idő nagyon-nagyon-nagyon gyorsan telt, Harry-vel minden óra egy percnek minősült. Hideg időben a szerelem fűtött, élveztem minden egyes pillanatot, amit a szerelmemmel, Harry-vel tölthettem. Minden nap együtt voltunk, hol kicsit közelebb egymáshoz, hol megtartva a tisztes, egy méter távolságot. Holdkóros állapotban voltam mondhatni, mert észre sem vettem, hogy letelt egy hónap. Egy csodás hónap.
És aztán jött a fekete leves. Csak nem főztél?
Egyik nap, mikor éppen egy kis elemózsiát vittem át a srácoknak mint Piroska a nagymamának, kérlek, hatalmas veszekedés volt. 
- Zayn, te karó, te kis álszent, te... te mindenek okozója! - üvöltötte Harry nagyon átszellemülve, mintha legalább Rómeót játszotta volna a színpadon. Hát, drámának mondható volt a jelenet, de minőséginek, mint a Rómeó és Júlia, aligha.
- Harry, te pulikutya, hogy merészelsz így beszélni velem?! - reagált Zayn egy kedves... kérdéssel? Vagy felkiáltással? Ki tudja, Malik meg a színészkedés egyenlő a nullával. Legalább hangja az van. 
- Mi folyik itt? - kérdeztem teljesen meghökkenve, kiejtve a kezemből a kosarat. Az éppen civakodó srácok felém fordultak, és egyszerre kiáltottak fel.
- A Temze! 
Ha-ha, nagyon nevetséges, mondhatom.
- Olyan fapofa vagy, Malik! - forgatta a szemeit Harry. Ekkor már a többi tag is beszállt, s egy irányba kiabáltak: a gyenge láncszem, azaz Zayn felé.
- Ne legyél már ilyen befásult! - kiáltotta Louis.
- Folyton le vagy lombozódva!
- Te faragatlan tuskó!
- Nálad gallyasabb aljasabb embert nem láttam még!
- Nehéz fába vágtad a fejszéd, Malik! - nézett Harry szúrósan Zayn-re. Nem tudtam eldönteni, hogy csendben lépjek-e le, vagy hívjam az elmegyógyintézetet.
- Mind elmehettek a faszba!
- Srácok, hé, hé, fejezzétek be! - próbáltam csitítani őket. Szerintem sikerült. - Nem látjátok a fától az erdőt! - próbáltam meg bevetni én is egy fás poént, de mikor mindannyian olyan fejjel néztek rám, mintha legalább Ariana Grande állt volna neki hörögni a színpadon egy We Came As Romans dalt, elment a kedvem az élettől is. Szóval lebiggyesztettem az ajkaimat, és inkább csendben maradtam.
- Te hallod, kivágom a csajodat! - nézett Louis Harry-re elszántan.
- Addig élsz - meredt Harry villámokat szóró tekintettel Tomlinson-ra. Majd odajött hozzám, magához húzott, s legalább tíz percen keresztül próbálkozott azzal, hogy ledugja a nyelvét a torkomon. Olyan romantikus egy fiú! *-* :$$$ Valószínűleg a pénztárcájába tekintett, s most már a pupillája helyén is dollárjelek vannak.
Harry-vel enyelegtünk egy sort, majd mikor már mindenki sikeresen visszaokádta az ebédjét, fogtuk magunkat, s leültünk a kanapéra.
- Nézzünk horrort! - ajánlotta fel Malik, aki végül is csak-csak megbékélt az őt kóstolgató fiúkkal. Vagy csak a fiúk szerint nem volt túl ízletes. Badum tsss, hölgyeim és uraim, az év poénja, tíz Oscarra is jelölték!
- De attól kidőlsz, mint a The Wanted kertjében az almafa!
- Miért pont The Wanted? - kérdeztem ártatlanul pillogva, Harry karjai közt feküdve.
- Mert a The Wanted az szar. Nem véletlenül körözik őket. Büntetendő ennyire rossznak lenni - magyarázta Louis egyszerűen, mintha csak az időjárást közölte volna éppen.
- Miért? Szerintem Nathan aranyos - próbálkoztam halkan, mire mindannyian felém fordultak "hogy volt merszed?" arccal. Harry még a kezét is levette rólam.
- Jobb, ha most elmész. Aki nincs velünk, az ellenünk van - idézett Harry Kádár Jánostól, majd körbeálltak, mint a kommandósok újabban már nem csak énekelnek? és szó szerint kikergettek a házból. Sírva mentem haza, otthon kibőgtem Jess-nek minden bánatomat, a lány a hajamat simogatta mert ha Harry a pulikutya, akkor te vagy a palotapincsi.
- Harry egy tapló! - vonta le a következtetést végül.
- De én.... én... szeretem!!! :'((
Jess rám hagyta a dolgot, majd benyomott egy kis One Direction-t, amitől még jobban sírni kezdtem. Ez így ment egészen addig, míg Jess ott nem hagyott, mondván "megy Zayn-hez". Ez aztán a barátnő, mondhatom. Én se maradnék veled. Nálad még egy főbe lövés is jobb. 
Rezgett egyet a telefonom. SMS-em érkezett Harrycica:$$*-*<333-tól eddig még pulikutya volt. "Ne haragudj én édes puszedlim, mályvacukrom, kis vakarcsom! Call me maybe?"
Erre vissza írtam neki ezt: hAGYJ BÉKÉN!!!!! Tyűha, jó a dumád, ki az edződ?
Győztesnek éreztem magam. Haragudtam rá, nagyon!