Cukkerbogyókáink, sziasztok!
Noha ezt a bejegyzést nem gunyoros hangvételűre terveztem, gondoltam, a hosszas kiakadásom és idegrángásom előtt megérdemeltek egy emberi megszólítást, szóval... csapjunk a lecsóba.
Bloggerina és blogolvasó lévén tagja vagyok különböző csoportoknak, melyekben ehhez a témához kapcsolódó dolgokat találunk. S mivel ezek arra valók, hogy az emberek megosszák saját történetüket, értelemszerűen akarva-akaratlanul is belefutunk pár - vagy inkább rengeteg - nekünk nem tetsző blogba. Így volt ez vasárnap este is velem.
Csak, tudjátok, nem egy vérfarkasos történet volt, amitől herótom van, nem, hanem egy újabb, paródiablognak csúfolt valami, nyolc helyesírási hiba per mondat átlaggal - akkor is, ha az a mondat csak két szóból állt - és érthetetlen okból KOMMENTEKKEL ÉS FELIRATKOZÓKKAL! Ilyenkor mondom, hogy inkább kötél meg almafa, minthogy még egyszer ilyen helynek akár eggyel is növeljem a megtekintésének számát.
Nekem nincs gondom. Tényleg, mindenki azt csinál amit akar. De ez más sok(k) és pofátlanság, hogy egy ilyen blogra előbb rákattintanak, mint egy rendesre. Nem, itt nem a miénkre célzok első sorban, hanem akárkinek az értékes alkotására. Mert ez undorító. Én elhiszem, hogy ,,,,,,vicces""" akart lenni az író, abban sem kételkedem, hogy talán igazából tud írni, de ez övön aluli. Ezzel meggyalázza a magyar nyelvet. Tudjátok mit? MÉG CSAK NEM IS VICCES! Élvezhetetlen. Egyenesen szörnyű.
Féltékeny se vagyok, mielőtt még valaki erre asszociálna a kirohanásomból. Tudom, mit tettem le az asztalra, tudom, mennyit dolgozok egy részen, tudom, hogy mire vagyok képes. És az nem ragad le ezen az "egéssz esthe eggy kecskhével bazstam. lyó wolt :$$$" szinten. Csak az, hogy a mi, - nem győzöm hangsúlyozni, szerintem - értelmes paródiablogunk után ilyenekkel állnak elő, az nagyon-nagyon nem. Tudom, hogy nem miattunk van, és az a poén, hogy még ez előtt a nagyon nagy hullám előtt egy-két éve volt egy A fák suttogása nevű borzadály, amin már akkor is kiakadtam, de akkor még senkit nem érdekelt. Hála égnek. De most úgy látom, ilyenre van igény. És kezd elmenni a kedvem attól, hogy dolgozzak a részen, éjt-nappallá téve keressek vicces poénokat, (Na jó, viccelek, zsigerből jön.) amikor valaki öt perc alatt összedob egy ilyen szart valamit, és mindenki dől a röhögéstől, meg hogy ez így jó, úgy jó, de jó nekünk, olcsóbb lesz a kenyér, juppí!
A lényeg, hogy kicsit kiakadtam, gondoltam, leírom, miért késik a rész, és ha már itt vagyok, elnézést, hogy ilyen régóta nem érkezett friss, de dolgozom rajta, és ha túltettem magam ezen a sokkon, akkor jelentkezek. Jelentkezünk.
